Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

326 MESÉK A gazdag úr elutazott, s miután abba a városba beért, ahová útja volt. a két idősebb leányának mindent megvásárolt, csak a legfiatalabbnak sehol sem kapott fehér rózsát. Visszamentében minden kertbe benézett, hogy kedves leánya kívánságának eleget tehessen. Végre, amint egy pusztán keresztül megy, meglát egy díszes kertben egy gyönyörű fehér rózsát. Azonnal megállott, kinyitotta a kert ajtaját, bement, s körülnézett. Föltevé magában, hogy ha száz forintba fog is kerülni, mégis magáévá teszi, de senkit sem látott az egész kertben. Kiabált, de senki sem jött elébe. Bement az udvarra, egy élőt sem látott. Bemegy a kastélyba, ott szebbnél szebb szobák voltak, de egy lélek sem mutatta magát. Végre — miután már mindent megjárt volna — visszament a kertbe, s eltökélé magában a rózsát leszakítani. E rózsa a kert közepén szép szigeten volt, hova híd vezetett. Keresztülment a hídon, leszakasztotta a rózsát, azonban alig tett egy lépést, már nyomában volt egy rút zöld disznó, s torkon ragadta az embert, számot kért tőle, hogy merészelte azt cselekedni? Ez eleget szabadkozott, s elbeszélte leánya kívánságát, de az nem tágított addig, míg az úr esküvel nem ígérte, hogy legkedvesebb leányát neki adja. Hazajöttekor leányai elébe szaladtak, kivált akit legjobban szeretett. Az atya nagy búsan elbeszélte leányainak az esetet, de a legifjabb igen bátorította az atyját, s vigasztalta, hogy örömest váltja meg az atyja életét, s mindjárt kezdett útra készülni. A megszabott napon, a kijelölt órában hatlovas hintó jött el érte. Elbúcsúzott tehát szomorkodó szüleitől, s mert vele senkinek sem volt szabad menni, útnak indult. Mikor a kastélyhoz ért, már setét volt. Amint leszállott, a kastély ajtajai megnyíltak előtte, de egy lelket sem látott. A konyhában a pecsenyék maguktól forgolódtak, és különféle ételek főződtek, sültek. Onnan a szobák különféle irányban megnyíltak, s drága eszközökkel voltak ékesítve: de sehol senki. Az ebédlőbe ment, s ott az asztal magától megterítkezett. Csak egy személyre volt terítve, és a legjobb ételek jöttek egymás után. A leány igen szomorkodott, s eleinte nem is mert hozzányúlni, de végre nekibátorodván, evett. Vacsora után az ételek lassankint kimentek, az asztal leszedődött, és a másik szobában egy ágy elbontódott. Sokáig sírdogált a leány, de végtére lefeküdt s elaludt. Reggel fölkelt, a reggeli már készen várta, és minden szolgálatja megvolt. Reggeli után a kertbe ment sétáim, hol az egész napot töltötte, s ott különféle virágokkal mulatta magát. Sem-