Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

320 MESÉK Napkelte előtt látta, hogy a munkáját már nem tudja elvégezni. Bánatában odament a sarokba a gebéhez, és jósággal simogatni kezdte. Erre a ló emberi hangon megszólalt. Azt mondta a legénynek, hogy meghálálja jóságát, és csapott egyet a farkával. Erre törpék jelentek meg, és percek alatt tisztába öltöztették az istállót. A törpék alighogy eltűntek, jött a király, aki nem akart hinni a szemének csodálkozásában. Másnap ugyanígy történt. Ekkor a király legkisebb lánya is eljött az apjával, hogy megnézzék, milyen fényes az istállóban minden, akár a palotában. A legény, mikor meglátta a királykisasszonyt, azon nyomban megszerette. Napokon át másra sem tudott gondolni, csak reá. Az egyik vasárnap a juhászlegény nagyon el szeretett volna menni templomba, de nem volt rendes ruhája. Hű társának, a sarokban álldogáló gebének panaszolta el bánatát. A ló meghallgatta, ismét csapott a farkával, és abban a pillanatban a legényen gyönyörű lovagi ruha, az oldalán pedig fényes kard lett. A sovány gebéből pedig szép erős paripa. A legény hamar felpattant rá, de a ló megfenyítette, hogy mikor a templomba érnek, ne álljanak meg, forduljanak meg, és vágtassanak vissza. Nehogy hátranézzen, nem szabad, hogy valaki felismerje. Minden így is történt. De a királylány — aki szintén nagyon megszerette a szegény juhászlegényt — bizony felismerte. Mikor hazamentek a templomból, azonnal szaladt az istállóba, hogy meggyőződjön az igazságról. De ott nem talált mást, mint a juhászlegényt rongyosan, piszkosan. Ezután lassan telt az idő. A legény minden estére a sovány gebe segítségével elvégezte munkáját, és vasárnaponként elment a templomba, de senki se tudta felismerni, csak a királylány. Közben férjhez ment a király első két lánya, csak a legkisebb maradt otthon, akit mindenki nagyon szeretett. Egyik reggel a legényt kürtszó ébresztette fel. Aztán hallja, hogy a király férjhez adja a legkisebb leányát is, de a kérőknek előbb próbát kell kiállni, mert azé lesz a leánya, egyben a trón is, aki a legügyesebb. Elérkezett a nap, mikor a király kiszabta az első próbát. Leányát a palota egyik ablakába állította, és azt mondta, hogy aki kiveszi a kezéből a csokor virágot, azé lesz a lány. Jöttek a kérők a világ minden részéből szebbnél szebb ruhákban és paripákkal. De a juhászlegény is készülődött. Kedves lova ismét lovaggá öltöztette, maga pedig gyönyörű paripa lett. Megkezdődött a küzdelem.