Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete
Néprajzi gyűjtők nyomában
29 NÉPRAJZI GYŰJTÖK NYOMÁBAN írás azonban, jóllehet önálló tanulmány, az egyszerű ismeretterjesztés fokát nem haladta meg. Maradandó érték viszont a tragikus sorsú Putz Éva maga nemében társtalan könyve, A kolonyi lagzi (Pozsony, 1943). A gazdag kiállítású, szép kötet szociológiai és drámatörténeti szempontok figyelembevételével közelíti meg tárgyát, a hagyományos szokásokban és dalokban rendkívül gazdag Zobor-vidéki lakodalmat. Parasztnemesek társadalmáról szól Révay József értékes könyve (Kisnemesek Tajnán, Bp. 1943 J. A felszabadulás újabb szakaszt nyitott a szlovákiai magyar néprajzi kutatások történetében. A szocialista szellemben újjáéledő magyar nemzetiségi művelődésnek egyik fontos pillére lett a népi kultúra ápolása. A CSEMADOK kultúrosztálya 1950-ben feladatul jelölte a néphagyományok összegyűjtését. Szakemberek akkor még nem voltak, de hamarosan jelentkezett néhány vállalkozó szellemű fiatal zeneértő: Äg Tibor, SziJJártó Jenő, Takács András és mások. A gyakorlat, a népzenei gyűjtés tette őket kitűnő szakemberekké. Munkájuk eredményével hamarosan a nyilvánosság elé léptek. A magyar művészegyüttesek műsorába beillesztették a frissen gyűjtött dalokat és táncokat. Majd kis példányszámban két füzetnyi dallamot tettek közzé: Dalolj velünk! (1953 J ; Száz szlovákiai magyar népdal (1957). A táncgyűjtés eredménye eddig nyolc — külön-külön egy-egy tájegységet vagy falucsoportot összefogó kiadványban jelent meg. Äg Tibor folyamatosan dolgozott azon, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté a néphagyomány megmentett értékei. Ezt szolgálta például az a sorozat, melyet a Hét 1964—65-ös évfolyamába írt, vagy az Irodalmi Szemlében régebben és újabban közzétett cikkei, amelyekben egy-egy arra érdemes népköltési darabot ismertet, bőven ellátva zenetörténeti és népzenei magyarázatokkal. Ág Tibor gyűjtőmunkájának eddig legszebb darabja a Madách Kiadónál 1974-ben napvilágot látott palóc népdalkötet, az Édesanyám rózsafája. „A CSEMADOK Központi Bizottsága folklóradattárában Jelenleg több mint 7000 népdal, kb. 500 népballada, közel 4000 kiolvasó és mondóka, több ezer gyermekjáték, szokásanyag leírása, népi táncokról több ezer méter filmfelvétel található" — írja az utószóban Ág Tibor. Volt miből válogatni, a kötet színvonala és gazdagsága pedig azzal a reménnyel tölti el az olvasót, hogy a hasonló válogatások ugyanilyen értékeket adnak majd közre. Nemcsak a (központból szorgalmazták a gyűjtést, a helyi művészegyüttesek is programként végezték saját vidékük tánc- és dalhagyományának föltárását. Kezdetben az a törekvés látszott uralkodni, hogy a parasztság folklórját a föllelt állapotban kell
