Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi gyűjtők nyomában

29 NÉPRAJZI GYŰJTÖK NYOMÁBAN írás azonban, jóllehet önálló tanulmány, az egyszerű ismeret­terjesztés fokát nem haladta meg. Maradandó érték viszont a tra­gikus sorsú Putz Éva maga nemében társtalan könyve, A kolonyi lagzi (Pozsony, 1943). A gazdag kiállítású, szép kötet szocioló­giai és drámatörténeti szempontok figyelembevételével közelíti meg tárgyát, a hagyományos szokásokban és dalokban rendkívül gazdag Zobor-vidéki lakodalmat. Parasztnemesek társadalmáról szól Révay József értékes köny­ve (Kisnemesek Tajnán, Bp. 1943 J. A felszabadulás újabb szakaszt nyitott a szlovákiai magyar néprajzi kutatások történetében. A szocialista szellemben újjá­éledő magyar nemzetiségi művelődésnek egyik fontos pillére lett a népi kultúra ápolása. A CSEMADOK kultúrosztálya 1950-ben feladatul jelölte a néphagyományok összegyűjtését. Szakemberek akkor még nem voltak, de hamarosan jelentkezett néhány vál­lalkozó szellemű fiatal zeneértő: Äg Tibor, SziJJártó Jenő, Takács András és mások. A gyakorlat, a népzenei gyűjtés tette őket kitűnő szakemberekké. Munkájuk eredményével hamarosan a nyilvánosság elé léptek. A magyar művészegyüttesek műso­rába beillesztették a frissen gyűjtött dalokat és táncokat. Majd kis példányszámban két füzetnyi dallamot tettek közzé: Dalolj velünk! (1953 J ; Száz szlovákiai magyar népdal (1957). A tánc­gyűjtés eredménye eddig nyolc — külön-külön egy-egy tájegy­séget vagy falucsoportot összefogó kiadványban jelent meg. Äg Tibor folyamatosan dolgozott azon, hogy minél szélesebb kör­ben váljanak ismertté a néphagyomány megmentett értékei. Ezt szolgálta például az a sorozat, melyet a Hét 1964—65-ös évfo­lyamába írt, vagy az Irodalmi Szemlében régebben és újabban közzétett cikkei, amelyekben egy-egy arra érdemes népköltési darabot ismertet, bőven ellátva zenetörténeti és népzenei magya­rázatokkal. Ág Tibor gyűjtőmunkájának eddig legszebb darabja a Madách Kiadónál 1974-ben napvilágot látott palóc népdalkötet, az Édesanyám rózsafája. „A CSEMADOK Központi Bizottsága folklóradattárában Jelenleg több mint 7000 népdal, kb. 500 népbal­lada, közel 4000 kiolvasó és mondóka, több ezer gyermekjáték, szokásanyag leírása, népi táncokról több ezer méter filmfelvétel található" — írja az utószóban Ág Tibor. Volt miből válogatni, a kötet színvonala és gazdagsága pedig azzal a reménnyel tölti el az olvasót, hogy a hasonló válogatások ugyanilyen értékeket adnak majd közre. Nemcsak a (központból szorgalmazták a gyűjtést, a helyi mű­vészegyüttesek is programként végezték saját vidékük tánc- és dalhagyományának föltárását. Kezdetben az a törekvés látszott uralkodni, hogy a parasztság folklórját a föllelt állapotban kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom