Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

316 MESÉK A sárkányt egy szempillantás alatt tönkretehették volna, mégis viaskodásba bocsájtkoztak, hogy erejöket megpróbálják. Különféle fegyvereket készítettek tehát hamarjában, s úgy győzték le a sárkányt. A sárkány barlangjában továbbmenvén, szép rónaföldre értek, hol arany-, ezüst- és rézvár vala látható. Mindegyik várban háromszáz szoba volt, minden szobában hét ablak, az aranyvárban pedig huszonnégy lakat alatt egy királylány, kit a sárkány hozott ide. A pincében arany, ezüst és embervér vala látható. Egy pincében megabroncsolt vastag embert találtak, aki tőlük pohár bort kért. Adtak neki hét pohár bort, mindegyik pohárra egy abroncs pattant szét, mikor pedig kiszabadult, felszedte a sárkánynyelveket, elment a fekete posztóval bevont város királyához, bejelenté magát, hogy ő szabadította meg a királyleányt. A királykisasszony nem akart hozzá menni feleségül, de a szülei reáerőltették. A testvérek megosztozkodtak. A középső kapta az aranyvárat a benne lévő király kisasszonnyal és az ostorral; a legidősebb a táltosát, az ezüstvárat s a kígyópálcát; a legifjabb a rézvárat s a bocskort. Ezután elment mindegyik kedvesét felkeresni. A legifjabb eljutott a fekete posztós városba, hol először a farkast, azután a medvét küldte el a levéllel a királykisasszonyhoz, de ezeket az ajtónállók elzavarták, majd az oroszlánt küldte el, az oroszlán el is hozta a választ, s az ifjú megjelent állataival, s a háládatlan embert szétszaggattatta. A legidősebb, hogy hazatért, mátkáját halva találta. Már három éve, hogy meghalt bánatában, de ő feltámasztotta kígyóktól rezgő botjával. Ezután ellakták a lakodalmat mind a hárman, s most is boldogul élnek, ha meg nem haltak. Nyitra 9 A HÁROM KIRÁLYFI ÉS A SZEGÉNY ASSZONY LÁNYA Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt egyszer egy szegény asszony, és annak volt egy szépséges szép lánya. De ez a lány csak ribiszkével élt. Mikor elfogyott