Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi gyűjtők nyomában

27 NÉPRAJZI GYŰJTÖK NYOMÁBAN menyének létrehozója. Igen sokat tett a csallóközi néprajzi kutatások ügyében. Főleg a vízi élettel és a népszokásokkal foglalkozó cikkei a Csallóközi Lapok ban, illetőleg a Magyar Zrasban, Magyar Figyelőben és az Ethnographiában jelentek meg. A gyűjtemény alapításakor Csallóközi Múzeum címmel (szerk. Jankó Zoltán) pártolásra buzdító évkönyvet jelentettek meg. Ennek tanulmányai közül különösen Balogh Edgár A csallóközi ember története című írására érdemes fölfigyelni. Ha programadó elképzelései mind valóra váltak volna, valószínű, most jelentősebb eredményekről adhatnánk számot. A kisebbségi tudományos élet jellegzetes képviselői: nyugalmazott tanárok, városi tisztviselők, kanonokok jó szándékú, anekdotázó, emlékezgető cikkei között fiatalos lendülettel „demokratikus tudomány"-ról, „tájtörténeti kutatás"-ról ír, és a „csallóközi tömegek" jelein helyzetét szeretné fölmérni. A korszerű, összetett társadalomtudományi vizsgálatok szükségességét hirdeti, a néprajz, a történetírás, nyelvészet és szociológia kutatásbeli egységét. „A Csallóközi Múzeumtól sajátos hivatása megkívánja, hogy elsősorban néprajzi múzeum legyen, és részint a népismereti érdekességű tárgyak összegyűjtésével, részint pedig fényképezés, rajzolás és f ono gr áj j elv ét elek segítségével megőrizze mindazt, ami már egy újabb fél évszázad leforgása után nem lesz többé fellelhető" (67. 1.]. Fölhasználja az alkalmat, hogy kifejtse a maga és társai akkori véleményét a népi kultúráról: „A régi népélet kutatása közben napvilágra került az az éppen nem múzeumi, hanem élő és fejlődő népi kultúra is, mely a magyar szellemiség mindenkori gyökere(uo.) A néprajzi kutatások szükségességét hirdette Tichy Kálmán festőművész is. Fáradhatatlanul toborozta a híveket, biztató, felhívó és figyelmeztető cikkeket írt különböző lapokba, a Magyar Írásba, a Tátrába, A Mi Lapunkba. Elképzelése azonban különbözött Balogh Edgár és társai munkára ösztönző indulataitól. Míg emezeknél a népükért érzett szociális felelősség, a nemzetiségi kultúra ápolása a társadalmi felemelkedésért vívott harc egyik fontos eszköze volt, az ő szemléletében a népművészet egyoldalúan uralkodott. így is tiszteletre méltó törekvésének jellegzetes példája a Magyar írás 1937. évfolyamában megjelent cikke: A szlovenszkói magyar népművészeti kutatás és annak jelentősége. Ebben az írásban az esztétikai szempont a döntő, de a feladatokat illetően kerek, kész javaslatokkal szolgál a kutató-, gyűjtőés földolgozó munkára. Javaslatot tesz egy központi népművészeti múzeaim létrehozására, a falusi népi műemlékek védelmére, s a paraszti alkotókat valamilyen szervezeti formában, háziiparban szeretné foglalkoztatni. Tichy Kálmán némi anyagi támogatást is kapott a Masaryk Akadémiától terveinek kivitelezéséhez,