Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

MESÉK 291 mondta: „Az bizony a Tündér Ilona várában van, ami az Óperenciás-tenger hetvenhetedik szigetén van, és szüntelenül arany kácsalábon forog." Reggel ő is adott neki egy korsót, hogy hozzon neki is a vízből, és még egy sűrű lókefét is, hogy majd hasznát veszi annak. Azután még azt mondta neki, hogy a vár kapuját csak úgy ugrassa keresztül, hogy előbb úgy fölköti a lova farkát, hogy abból egy szőr se lógjon ki, mert akkor vége van. De ha bent lesz, engedje le a lova farkát újra, de kifelé jövet megint kösse azt fel. Ha belép a Tündér Ilona szobájába, menjen az ágyához. Az ágy fejénél van az arany pintyőkemadár, szakítsa ki egy szál haját a Tündér Ilonának, és avval csavarja be a madár száját, hogy meg ne szólaljon, mert akkor felébred a Tündér Ilona, és el van veszve. Azután vigyázzon, mert kétféle víz van az ágy mellett. Jobb oldalon van az örök ifjúság vize, bal oldalon van a halál vize. A királyfi megígérte, hogy vigyázni fog és elindult. Ment a lova, mint a gondolat, és mégis három nap, három éjjel tartott, míg odaért a vár elé. Éppen éjszaka volt, a tündérek aludtak. Leszállt a lováról, fölkötötte a ló farkát, és beugrott a kapun. Ott mindjárt leeresztette a lova farkát, megkötötte, ő meg bement a Tündér Ilona szobájába. Az arany pintyőkemadár ott ült az alvó Tündér Ilona fejénél, a két kút meg az ágyának a két oldalán volt. A királyfi odalépett Tündér Ilona mellé, a hajából kiszakított egy szálat, és bekötötte vele a pintyőke csőrét. Betette a tarisznyájába. Aztán odalépett a jobb oldalon lévő kúthoz, megmerítette a korsókat, és a jobb oldalára akasztotta. Aztán odament a bal oldali kúthoz, abból is merített egy korsóval, azt meg a bal oldalára akasztotta. A Tündér Ilona nagyon szép volt, hát nem tudta megállni, hogy meg ne csókolja őt. Amint megcsókolta, kezdett ébredezni, de mert a pintyőkemadár nem szólalt meg, megint elaludt. A királyfi aztán kiment a lovához, fölkötötte a farkát, de nem jól kötötte föl, és egy szál valahogyan lelógott. Ő nem vette ezt észre, és amint ugratott át a kapun, akkorát csördült a kapu, mintha az egész világ harangjai egyszerre megszólaltak volna. A tündérek felébredtek, és megtudták, hogy valaki meglopta a várukat, lóra kaptak, és üldözőbe vették. A királyfi sebesen vágtatott, de egyszer csak megszólalt a lova: „Édes gazdám, nézzél hátra, mert nagyon ég a bal fülem." A királyfi hátranézett, és azt mondta: „Édes lovam, már közel vannak, mindjárt megfognak." „Dehogy fognak — mondta a ló —, csak dobd el a törülközőt!" A királyfi eldobta, és olyan víz támadt utánuk, hogy mire a tündérek átvergődtek rajta, ők már jó messzire elmentek. De a tündérek még gyorsabban men19*