Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

MESÉK 289 1 AZ ÖRÖK IFJÚSÁG VIZE Volt egyszer egy király, ennek a királynak az egyik szeme mindig rítt, a másik meg mindig nevetett. Volt ennek a királynak három fia is. De ezek nagyon féltek az apjuktól, mert az nagyon szigorú volt hozzájuk. Egyszer mégis összebeszéltek, hogy megkérdik az apjuktól, hogy miért sír az egyik szeme, és miért nevet a másik. Reggelinél bement az apjához a legöregebbik fia, és azt mondta neki: „Királyi atyám, azért jöttem hozzád, hogy mondd meg nekem, miért sír az egyik szemed, és miért nevet a másik?" A király nem szólt semmit, csak fölkapta a kést, és feléje hajította, de az kiugrott az ajtón. Kint megkérdezték tőle a testvérei, hogy mi történt. Az elmondta, hogy nem szólt semmit, csak utánahajította a kést. Másnap reggel a középső fia ment be hozzá, de az is úgy járt, mint az első. Harmadnap a legfiatalabbra került sor, ez mindig a legjobb, legszófogadóbb, legbátrabb volt, és elhatározta, hogy lesz, ami lesz, ő bizony megtudja, hogy mi baja az apjának. Reggelizés közben bement az apjához, és ő is megkérdezte tőle, hogy miért sír az egyik szeme, és miért nevet a másik. Az apja őneki sem szólt semmit, fölkapta a kést és felévágta, de ő nem ugrott el, és a kés a lábába szúródott. Lehajolt, kihúzta, visszatette az apja elé, és újból megkérdezte: „Miért sír az egyik szeme, és miért nevet a másik? Nem lehetne ezen segíteni?" ,,De lehetne — mondta az öreg —, ha meghallanám az arany pintyőkemadár hangját, és innék az örök ifjúság vizéből." Kiment a fiú, megmondta bátyjainak, hogy mit mondott az apja. Elhatározták, hogy ők elmennek megkeresni ezeket. Kimentek az istállóba lovakat választani. A legfiatalabb nem ment be az istállóba, mert megszólította őt egy sovány deres ló, hogy jót akar. öt választotta. Mondta a ló ezt a bátyjainak is, de azok nem hallgattak rá, kinevették. A legfiatalabb hallgatott is a lóra, 19 Rozmaringkoszorú