Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Táncmondókák és kurjantások

244 TÄNCMONDÖKÄK ÉS KURJANTÁSOK Nincsen a világon annyi apró betű, Mint a te fejeden serke, búha, tetű! Beillenél motollának, Ha görbe nem volnál, Urak elé beillenél, Ha csipás nem volnál. Kicsin nekem ez a ház, Kirugdalom a pallást, Pallás után a gazdát, Gazda után asszonyát. Innen gyerünk, itt nem köllünk, Oda gyerünk, ahol köllünk, Oda gyerünk, ahol köllünk. Kolon 10—20 Uccu, lábam, szaporán, Bírom én is veled ám! Öregesen, csendesen, Zötyögösen, rendesen! Ha kicsinyek vagyunk is, Tágasságot nekünk is! Az én gatyám háromszél! Járjuk, mint a forgószél! Ide, babám, egy kis táncra! Rázódjék a szoknyád ránca! Vess figurát olyan cifrát, Hogy a patkód hányjék szikrát! Ne bocsásd, forgasd meg, A tempóját úgy add meg!