Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete
A lakodalom költészete
174 Az első tál ételt fölatták, Jézust mindjárt azzal kínálták, Tetszett mindenben az étek, Csak borba volt a vétek Kánya menyegzőbe. Mária, hogy eztet meglátja, Fogyatkozásukat megszánja, Fiam — úgymond —, borunk nincsen, Azért egy csöpp kedvünk sincsen Kánya menyegzőbe. Jézus, hogy vigasságot tegyen, Szent anyjának kedve meglegyen, Parancsolja, hogy vegyenek, Kútból hat vedret töltsenek Kánya menyegzőbe. Most a szolgák gyorsan sietnek, Kútból hat vedret merítenek. Jézus borrá változtatta, Első csudáját mutatta Kánya menyegzőbe. Bort viszik a násznagy kezibe, Hogy tegye a vendég elejbe, Násznagy a bort megkóstolja, Mindjárt vőlegényt szólítja Kánya menyegzőbe. Minden ember — úgymond — elsőbe Jó bort tesz a vendég elejbe, De itt a jót tartogatták, És az alábbvalót adták Kánya menyegzőbe. Most minnyájan a bort kóstolják, Nosza, rajta, vígan kiáltják: Ej, be jó bor ez az új bor, Sokkal jobb bor, mint az a bor Kánya menyegzőbe. Jakab Taddeusnak azt mondja: — Egy kulacs bort tégy el holnapra,
