Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete
Néprajzi tájak, néprajzi csoportok
10 Néprajzi tájak — néprajzi csoportok Csallóköz. Az Öreg- vagy Nagy-Duna és a belőle Pozsony alatt kiszakadó, Komáromnál visszaömlő Kis-Duna, azaz Gűtától — miután a Vággal egyesült — a Vág-Duna határolja. A sok ország partjait mosó folyam legnagyobb szigete. Neve azonban arra utal, hogy eredetileg nem szigetet jelölt, a -köz összetételű tájnevek általában egy nagyobb és egy kisebb vízfolyás által közrefogott földdarabot jelölnek. Valószínű, ihogy a ma már nem létező Csalló nevű folyócska és a Duna által bezárt földdarabot jelentette kezdetben. Később terjedt ki a megnevezés az egész szigetségre. Némeíly feltevések szerint a Kis-Duna egyik szakaszát alkotta a Csalló, ezt azonban régen elfelejtették az itt élők, mert különféle romantikus és népi magyarázatokat fűztek a sziget nevéhez. A legelterjedtebb, melyet szinte minden helységben mesélnek, hogy a törökök elől menekülő magyarok becsalták az ingoványba üldözőiket, azaz „csalók" voltak. Elhomályosult régi neve, az Aranykert szintén találgatásra adott okot. Aranyhajszálaikat elvesztett tündérekről költöttek regét, hogy megmagyarázzák a jelentést. Mások arra gondoltak, hogy a sziget gazdagsága után kapta nevét. Valószínű azonban, hogy a név a hajdan nagy múltú aranymosó-mesterséggel kapcsolatos. Az osztrák hegyek közül kiszabaduló, megcsendesülő Duna évezredeken át itt rakosgatta le aranytartalmú iszapját és homokját. A középkorban jelentős királyi jövedelemnek számított a fáradságos és hosszadalmas munkával kimosott aranyszemcse, de még századunk elején is akadt egy-két vállalkozó szellemű ember, aki foglalkozott vele. Nevezték a szigetet tréfásan Kukkóniának is. Ez az elnevezés nem régi, de egy szintén jól ismert mondásból ered. A törökök elől nádasokba húzódó magyarok közül egy bátrabb elment, hogy kikémlelje, elvonult-e már az ellenség. Váratlanul bukkantak föl előtte a tanácskozó vagy pihenő török lovasok, s ő úgy megijedt tőlük, hogy hanyatt-homilok futott vissza a búvóhelyre. De ott is sokáig csak annyit tudott mondani, hogy „kukk, kukk". Ezért gúnyolták a csallóközieket kukkóknak. Egy másik változat vitázik ezzel a tréfás magyarázó mondával. Eszerint nem a csuklásból ered a „kukk", hanem harci jeladás
