Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Schirmer János személyi ügyei - Egy XVII. Századbeli kereskedőpolgár jellemvonásai

szabadsága, polgártársainak otthoni nyugalma, erkölcsi és anyagi kizsarolástól való megvédése mindenek felett állt előtte. Mindenesetre előbbrevaló volt mint az osztrák császári udvar idegen irányzatú törekvése. E tekintetben Rajner Menyhérttel hasonlíthatjuk össze őt, kiről atyja mint az ő egykori nevelő-gyámjáról nem egyszer beszélhetett neki s példája most e válságos órákban bizonyára eszébe jutott. A közügyekben való szereplése mellett meg kell említenünk, hogy a Kassán s a többi szövetséges 5 városban is majdnem kizárólagos, de az egész Felvidéken többségben lévő ág. ev. egyházának híve és tekintélyes tagja volt, kit püspök választásra is kiküldöttek. Hogy a bécsi udvar praesidium behozatali szándékával annyira szembeszállt, ebben bizonyára vallása féltésének is része lehetett, mert ekkor már erősen szervezkedett és kibontakozni kezdett az ellenreformáció, amelynek hatékony előnyomulását, kassai győzelmét még megélte. Bizonyára a vallását a bécsi udvar részéről fenyegető veszély nem hagyta hidegen és bizonyára az ő érdeklődését is a Wesselényi összeesküvésben (1664—1670) megnyilvánult ellenzéki szellem irányába sodorta. Ezért küldik őt a besztercebányai gyűlésre s ezért állítják be őt is tanúnak a megindított vizsgálatok. Bármily rövidek is Schirmer üzleti följegyzései, mégis találunk bennök oly vonatkozásokat, melyekből kereskedői, sőt személyi tulajdonságaira is következtethetünk. Nagyon ügyel követelésére s vigyáz, hogy pár forintot se veszítsen. Kádos István (bizonyára u. n. kádas, vagyis a piacon kirakodó apró kereskedő) kért Schirmertől eladásra árut. De már régen adós és nem fizet, tehát felajánlotta, hogy Schirmer foglalalja le javait és vegye el 30 frt-ban. De ő csak 27-ben vette át. Lealkudott tehát pár frtot e megszorult embertől, aki különben lehet, hogy nagy árat is mondott. Krausz, a sekrestyés is adósa volt 67 frt 27 dénárral, de nem tudott fizetni, elítélték, hogy 15 nap alatt fizessen. Schirmer ekkor azt mondja: adjanak ez összegből 4 frtot templomra, 3 frtot és 27 dénárt a bírónak s a többi 60 frtot adja meg. Adományoz tehát, csakhogy annál inkább megkapja pénzét. Gondos kereskedő, a könyvbe más által bejegyzett tételeket átnézi és gyakran sajátkezűleg odaír egy-egy megjegyzést: elszámoltam Gregerrel, kifizetve stb. Valaki instrument verőcskét (zeneszerszámot) vett, ára hiányzik, odaírja Schirmer ajándékba adtam. Egy vásárlás alá sajátkezűleg odaírja: Colmicius szűcs számlájára iratik. Maga Schirmer posztókat vesz s odaírja szabóm részére. Boltbért fizet s a magyar segédje feljegyzése alá maga is odaírja: boltért. Gondosságára vall az is, hogy a festőbe adott holmikat, a rozsdásodás6 81