Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
A XVII. századbeli Kassa és lakói - A kassai kereskedők szervezete Schirmer idejében - A vásárjárás rendje és veszélyei
A vásárjárás rendje és veszélyei. Külön rendelkezéssel foglalkoznak a régi kereskedelem egyik legfontosabb gyakorlási módjával, a vásárjárás rendjével s a tagok ez alkalmi magatartásával. Aminthogy e jövés-menés viszontagságai és veszélyei miatt erre szükség is volt. Azt mondja az idevonatkozó egyik pont, hogy valamint itthon, annálinkább az úton és kívül minden helyeken, a mi fraternítás- (testvériség-) belieink, kik posztó- és egyéb marhákkal a sokadalmakban járnak: a jó rendet és egyezséget megtartsák. Akik egy helyre mennek, innét hazulról, vagy másunnét és hazafelé bizonyos órában egymásközt nyíl szerint (sorshúzás sorrendjében) együtt, egymás hírével induljanak. Az úton egymást el ne hagyják, se az egyik a másikat „bosszúságból" nyargalással meg ne előzze. Az utitársaságban kölcsönös jóakarattal legyenek egymás iránt. Akitek szekere elakad, vagy bármily akadálya lenne, mindnyájan atyafiképen közösen segítsék egyszer-kétszer-háromszor is, hogy velők együtt elmehessen. Mert ha szántszándékosan, mód nélkül és könnyen elhagyják s e miatt tolvajoktól és lopóktól valami kárt vall, ennek felét az elhagyó társaság fizeti meg. De ha valakinek saját gondatlanságából származik a fennakadása, maga gondoskodjék magáról. A sokadalom helyén 20 tallér büntetés alatt a sátorokat nyílvetés (sorshúzás) szerint építsék. Ha valaki szükséges okból előbb érkezik meg a sokadalmas helyre, a sátorépítéssel várja meg a többit és marhájából semmit el ne adjon a fölülemlített büntetés alatt. Megtörténhetik, amint meg is történt, hogy társaságunkbeliek közül némelyeket a tolvajok felvertek és kifosztottak s nagy kárba jutottak, mert nem gyámolították őket ezek felkeresésében. Ezért öreg uraim az ily latrok és tolvajok felkutatására illő segítséget adjanak a károsultaknak az ő költségükre. íme, e rendelkezések élénk képet festenek arról is, hogy még a XVII. sz. közepén is modern rendőri felkészültség hiányában a vásárjárók gyakran ki voltak téve az ily alkalmakkor az úton leselkedő rablók támadásainak. Egy másik pont pedig azon izgalmakra enged következtetni, amelyeket az úti és sokadalmi viszontagságok váltottak ki az emberekből. Ha valakik — úgymond — társaságbelieink közül valami okból és történetből megháborodnának és egymást gyalázatos szókkal és szitkokkal illetnék, avagy meg is verekednének, avagy jámbor, emberséges illendő formában magukat nem viselnék: aki ennek a tagok közül látója és hallója, 10 frt büntetés terhe alatt tartozzék örög uraimnak, avagy az arra rendeltetett személyeknek ugyanott, vagy itthon megjelenteni. S örög uraim is, ha a dolog oly kicsiny, hogy személyöket és hatás5 65
