Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa lakói Schirmer korában, a XVII.század közepén - A nevek nemzetiségi szempontból
A nevek nemzetiségi szempontból. Amint az eddigi fejtegetésekből is látható, a városlakók ily névsora a következtetések valóságos kimeríthetetlen kincsesbányája. Így vizsgálhatjuk nemzetiségi szempontból is, amennyiben tudnillik a nevekből a nemzetiségre következtetni lehet. De ha nem is követjük a névelemezők példáját, annyit elfogadhatunk, hogy a nevek rámutathatnak a családok eredeti származására. Az azután más dolog, hogy a név viselője milyen nemzetűnek érzi és vallja magát, melyik nemzettel forrt össze s az alkalomszerűség szerint hova csatlakozik s végül, hogy hova reklamálják és hova kívánják befogadni. De mivel a felmerült belső küzdelmek és viták folyamán az elfogulatlanság érdeklődése is fölébredt a nevek iránt, leközöljük tehát az 1650-iki összes városlakósok névsorát, hogy minden irányban mindenki maga alkothassa meg véleményét. Azért hangoztajuk, hogy az összesekét, mert a Kassa városi statutumok, jogszabályok szerint polgárnak csak azt vették föl, akinek háza volt. Különben 1 év és 1 nap alatt szereznie kellett, máskép nem élhettek a város szabadságával. Ez alapon bátran állíthatjuk, hogy annyi polgára volt Kassának, ahány háza, vagyis 520. Igaz, hogy voltak többszörös háztulajdonosok is. Ilyenek, hogy csak néhányat említsünk: Colmitius János a régi nevezetes és jövedelmező kassai szűcsipar űzője és szenátor. Gombos Szigiarto Mihály ipara sem volt rossz abban a lovas-szekeres világban, még kevésbbé a Grinajgl Márton mészárosé. Kelendők lehettek a Hromada János süvegei is, Patkay Borbély János pedig mesterségbeli jövedelmét megtoldhatta a vele járó seborvoslás. Mindezeknek és Lang Dávidnak, Krompholz Györgynek két-két háza volt. Ennyi volt Keviczky Jánosnak, Kassa egyik legkiválóbb bírójának és Szentkirályi Sebestyén gazdag kereskedőnek és bírónak is. Tóth Gáspár pedig három ház tulajdonosa. De mindeniküket felülmúlta Roth Gáspárné, kereskedő özvegye négy házával. Ezeket persze az 520 névből le kellene számítanunk, úgy, hogy csak egyszer szerepeljenek. Azonban mivel e többszörös háziurak minden nyelvű néven előfordulnak: pontosan összeírva körülbelül arányban állanak egymással. Vehetjük tehát a szempontot kiegyenlítettnek s így az összeség számából leveszünk húszat. Ennélfogva marad 500 házbirtokos polgár. Rajtuk kívül lakott a városban névszerint megnevezett 176 zsellér. Vagyis 676 városlakónak tudjuk a nevét s ezekre alapítjuk alábbi okoskodásunkat. A 676 névből magyar 531, vagyis 78.58 százalék, német 87, vagyis 12.85 százalék, szlovák 19 — 2.80 százalék, lengyel 47
