Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa mint vár, a polgárok és céhek a bástyákon - Kassa falai, bástyái kapui,

küjök) szerint a két kaput saját kezükkel nyissák ki. Ezután a kulcsokat vigyék a generális és főbíró uramhoz. Életek és tisztek vesztése alatt reggeltől estig a kapukon legyenek. A kapukat éjjel-nappal strázsák őrizzék, ezekre a strázsamester ügyeljen. A strázsamesternek a strázsában teljes hatalma vagyon. Éjszaka kétszer járja meg a strázsákat. Aki a strázsán valamit vét, hacsak alva találtatik is, másnap a strázsamester a porkolábbal és a hadnaggyal a kapun törvényt lát fölötte és haljon meg érte. A porkoláb és a hadnagyok ostrom idején minden éjszaka egyszer-egyszer megjárják a vártákat, a kapuk között háljanak, vigyázzanak életük veszedelme alatt. Ha félelmes hirek vannak, a várost is megkerüljék. Akit a falakon találnak, haljon meg érte. Kapunyitás előtt jó készülettel 20 gyalogot kell kiküldeni, a kapu elé gyűlt szekereket jó távol állatni, közel a kapuhoz nem bocsátani, a szekereket megnézni, mi vagyon rajtok, hogy efélékből véletlen dolog ne következzék

1). így falakkal, bástyákkal körülvéve elmondhatták a polgárok: az én városom az én váram. Aminthogy a város elnevezést a vár szóból származtatják. És e várba a polgár nem szívesen bocsájtott be állandó lakásra senkit, se nemest, se világi, se egyházi, se katonai méltóságot, mert jól tudta, hogy ezek beköltözésével megszűnik az ö uralma. Megszűnik ránézve az az ideális állapot, hogy a városban az iparos és kereskedő legyen a legnagyobb úr s az történjék, amit ő a városra és polgáraira a legjobbnak lát. Schirmer-kora e tekintetben is átmeneti kor: az új elemek beköltözésével az eddig egyrétü városi társadalom sokrétűvé válik, hogy végül is kisikoljon a hatalom az eddig uralkodó iparos és kereskedő kezéből s ezzel egykori tekintélyét, helyi és országos jelentőségét is egész a mai időkig kiterjedőleg elveszítse. Hogy a várost a régi századokban ily nagymértékben meg kellett erősíteni, az akkori hadi és politikai viszonyokból magyarázható. A központi királyi hatalom még nem volt oly erős s a kezdetleges közlekedő eszközöknél fogva nem is volt rá képes, hogy megvédje az ország különböző és távoli részeit. Hanem ezeknek maguknak kellett önvédelmükről gondoskodniok. Erre szolgáltak a mindenfelé épült várak és megerősített városok. Tehát Kassának is, melynek lakói polgári foglalkozásuk mellett állandóan készenlétben levő fegyveres erők is voltak. Mert haditámadások dolgában az akkori idők nem hasonlíthatók a maiakhoz. Soha sem lehetett tudni, hogy a viszálykodó szomszédos államok, a királyokkal szembeszálló oligarchák mikor rohannak meg egyegy vidéket, hogy különösen a gazdag városokat kirabolják — mint a darazsak a szorgalmas méhek mézzel telt kaptá*) Kassa város 1650. évi jegyzökönyvéből. 3 33