Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa mint vár, a polgárok és céhek a bástyákon - Kassa falai, bástyái kapui,

KASSA MINT VÁR, A POLGÁROK ÉS CÉHEK A BÁSTYÁKON. Kassa falai, bástyái, kapui. Kassa mint árokkal és földsánccal körülvett helység ál­lítólag már a tatárok elől menekülő IV. Bélának menedéket adott (1241). A tatár-veszedelem bebizonyította a várak és fa­lakkal megerősített városok jelentőségét, tehát Kassa is kiváltságot nyert IV. László és III. Béla királyoktól, hogy ily védőművekkel és bástyákkal vegye körül magát. Zsigmond alatt, az eddigi vastag kőfalához mintegy 6 ölnyi távolságban egy másik vékonyabb falat húzott (1422). Ehhez később még egy harmadikat is építettek. A görög kath. plébánia kertjé­ből a két belső fal részlete egymás háta mögött ma is lát­ható, amit képünkön be is mutatunk. A harmadik fal ezektől jóval kijebb, kb. 50 m. távolságban a plébánia udvarán hú­zódott. Amint ennek alapjait a legutóbbi építkezés alkal­mával meg is találták. A 2. és 3. külső kőfal között sáncárok volt, melyet a Malom-árokból vízzel töltöttek meg s mely­nek helyén ma a plébánia kertje van. így Kassa az ország egyik legfontosabb erőssége, a más­félszázados török támadásokkal szemben valóságos végvára lett, amelybe csak két hosszú, boltozatos kapuján át lehetett közlekedni. E kapukat éjjel-nappal fegyveres strázsák őriz­ték. Éjjelre becsukták, a felvonó hidakat leeresztették és az esti 9 órai harangozással figyelmeztették a künn mezei mun­kán, vagy majorságaikban lévő lakosságot hazatérésre. E két kapu a Fő utca két végében volt: az északi a Fegyverház utca sarkán, amely a Szepesség felől jövő utat zárta el, 4 ölnyi alagutat alkotott. A déli pedig a Forgács utca sarkán, az alföld felöl jövő közlekedés útjában állott. Átjáró bolto­zata ennek még hosszabb, 20 öles volt. E két kapu volt a város két végpontja, melyek között kerülékes, ovális formát alkotva a város régi utcái terültek el: a Vársánc, Várkapu, Harang, Mészáros, Forgács, Sas,. Malom, Lakatos, Kovács, Fazekas, Tömlöc, Jezsuita, Sörház utcák. A kapuk fölött négyszögletű, karzatos kaputornyok, a külső körfalon bás­tyák emelkedtek. Hogy a kapukat mily gondos felügyelet alatt tartották, különösen, ha támadástól kellett tartani, mutatja egy a város­bíró (Keviczky János) és a tanács, továbbá a felsőmagyar­országi főkapitány, Bornemissza János által kiadott rendsza­bály. Ez mindenekelőtt hangoztatja, hogy a város oltalmára két gondviselőt adott az Isten, a generális és főbíró urak őnagyságát és őkegyelmét. Utánuk a kapuk két fő őre, a két porkoláb. „Ökegyelmék" minden reggel tisztük és hitek (es­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom