Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Utószó

UTÓSZÓ. legújabb időben divat, sőt kötelesség lett az ősök keresése. Meg kell tehát a polgárságnak is keresnie őseit, ami nem könnyű feladat, mert a polgárság eddig nagyon keveset foglalkozott a maga őseivel. Ha el is indult a keresésre, ment ide, ment oda s ott ragadt, ahol a legtöbb csodálni valót, ragyogást, fényt, pompát talált, így aztán az a téves vélemény alakult ki, hogy polgárságunknak nincs is gyökere, nincs múltja, nincs története, a polgárság nem is történeti osztály. A polgárságnak mindig másokat kell bámulnia. E munkámnak célja kimutatni e nézet téves voltát. Kimutatni, hogy a polgárságnak és városoknak épen oly fontos és tiszteletreméltó szerepük volt nemzetünk és a társadalom életében mint bármely más, u. n. történeti osztálynak. Grünwald Béla a publicista, alispán, országgyűlési képviselő, Apponyi Albert politikai társa, a közigazgatás államosításának, a nemzeti egység kiépítésének nagy munkása ,,A régi Magyarország" c. könyvében azt mondja, hogy az igazi kultúra megteremtője és otthona a város volt s nincs is más kultúra, mint a városi. A magasabb körök a kultúrának csak műkedvelői, élvezői és a maguk céljaira kisajátítói voltak. Nagyjában ugyanezt fejezi ki a kultúra régi magyar szava: a polgárosodás, amely a polgárrá létben találja a művelődést. A polgárosodást, a polgári gondolkodásnak egész közéletünkben minden mással szemben érvényre, sőt uralomra juttatását óhajtották elérni az 1848-iki nagy átalakulás vezérférfiai, br. Eötvös József, br. Kemény Zsigmond, Szalay László, akik azt hirdették, hogy nem a polgárságnak van szüksége, hogy az országgyűlésbe bevigyük őket, hanem az országnak reájuk, hogy gyakorlati gondolkodásukat behozzák oda. Ha ez így van, önkéntelenül is felvetődik a kérdés, mi tehát az a polgári gondolkodás, amelyre oly nagy szükség? 281