Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa város kormányzása és magisztrátusa 1650-ben - A magisztrátus és funkcionériusok névsora 1650-ben

Schirmer is. Az első, 1650-iki névsorban még kívül áll minden funkción, pár év múlva közgyűlési tag, azután utolsó, majd második szenátor. A gazdasági ügyekben először csak adószedő, sörtiszt, majd gróf, vagyis a város jószágainak gondviselője. A város ügyeinek intézése (városi önkormányzat, városi autonómia) egyik legfontosabb szerepe volt a polgári társadalomnak. S a közigazgatásban való ezen részvétel s a statútumoknak a funkcionáriusok magatartására vonatkozó utasításai a polgári nevelés legjobb iskolája volt, mely az összetartást, az egymás iránti előzékenységet, jóakaratot, tapintatot, atyafiúi szeretetet, egymás megbecsülését, a közügyért való munkálkodást, erkölcsi és anyagi áldzotakészséget igyekezett ápolni és meghonosítani, amikor künn az egymásra törő politikai pártharcok, a vallási viszályok s a 30 éves háború által meghonosított embertelenségek pusztítottak. A városi élet e megnyilatkozásának ismertetése és általában a Schirmerkorabeli társadalomnak rajza annyival inkább jelentős, mert e sok évszázados kiváltságokkal megszerzett, széles alapokon nyugvó városi önkormányzat most éli utolsó évtizedeit. A XVII. század hetvenes éveitől kezdve I. Lipót önkényuralmi rendszerével a városok falai közé benyomuló császári zsoldos seregek főgenerálisai és a kamarai pénzügyi főhatóságok csakhamar magukhoz ragadják a városok feletti diktátori szerepet és véget vetnek annak a háromszázados városi életnek, melyben a polgár volt minden hatalomnak, életnekhalálnak is az ura s amely városa fejlesztéséért a legnagyobb áldozatokra ösztönözte s egyik legfőbb tényezője lett külföldön a nagyarányú városfejlődésnek. I. Lipót újjászervező rendszerével beözönlő idegen elemek és hatalmasságok az eddigi egyöntetű városi polgári társadalmat nemcsak felforgatják, idegenszerűvé és sokrétűvé teszik, hanem alapjaiban rendítik meg az eddigi városi önrendelkezési jogot és utat törnek az állami mindenhatóságnak, az akkori államkormányzati eszmévé fejlődő fejedelmi abszolutizmusnak. Ebben a viharelőtti fojtott légkörben él Schirmer. Mert miként az ország rendei, a városok is, különösen elsősorban Kassa, kísérletet tettek, hogy ez önkényuralommal nemzeti felkelésekben szálljanak szembe, de ez csak siettette végzetöket. A Liber Restaurationum, Tiszlujítások könyvéből az alábbiakban közöljük az 1650. évre választott városi magisztrátus és a céhmesterek névsorát, amiből képet alkothatunk a város vezetésének az akkori időkhöz képest rendkívül okos és célszerű beosztásáról. Ennek alapeszméje volt, hogy mindenki kivegye részét a munkából és felelősségből s mindenki dolgozzék városáért. Ismételten megjegyezzük, hogy úgy e különféle tisztséget betöltők, mint az ezután következő 27