Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Három fővásárlója - Kevicky János - A városi és polgárjogok bátor védője

város ügyeinek intézésében. A következő évben már a választott község tagja, majd a lovasok kapitánya (1647), szenátor, gróf, vagyis a város jószágainak kezelője (1653). Közben pedig 8 évig a város feje, bíró (1642—45, 1649—52), 1649-ben országgyűlési követ. Az 1646-iki abaujmegyei névlajstromban, mint nemes van felsorolva. Az előkelő kassai patrícius Madarász-családból nősült. Madarász Márton 1664—66 és 1668—71 években Kassa nagytekintélyű bírája, előbb jegyzője volt, kit a Wesselényi nádorral, és felsőmagyarországi főkapitánnyal folytatott rendkívüli ügyes, diplomatikus tárgyalásaiból ismerünk. Keviczky felesége Madarász Erzsébet gazdag asszony, három házrésze van, egyik a II., a másik a IV. fertályban s bizonyára jelentékeny gazdagsága, mert hat lovat tart. (1657). Magának Keviczkynek is vannak Kassán házai, kertjei. A város határában a Vereshegy alatt, a Hernádnál, a Sáfrány kertben, az Akasztó hegyen és a Tégla színen tul a Bankón stb. szántóföldjei, rétjei, szőlői. Tanultságának bizonyítéka a leltárában talált 135 kötet latin, magyar, német könyve. Köztük Aristoteles, Livius, Cicero, Aquinói szent Tamás, Pázmány, Alvinczy, Luther, Melanchton munkái. Ezek mutatják, hogy három nyelven olvasott s minden bizonnyal beszélt is. Sőt mint turóc-megyei származású negyedik nyelvnek szlovákul is. Erre engednek következtetni az alábbi gúnyvers hozzá intézett szlovák szavai is. Bizonyára az akkor rendelkezésre álló legnagyobb iskolákat a gimnáziumot, a jogi és bölcsészeti akadémiát végezte. A magyar városok és polgárság történetében maradandó nevet szerzett magának mint a városi és polgárjogok bátor védője. Ez irányú kutatásaink még nagyon hiányosak, de valószínűleg e tekintetben neve a legnagyobbak közé tartozik. A városi és polgárjogok bátor védője. Mint bíró bátran védte városának, Kassának ősi jogait s polgártársainak érdekeit a Kassán székelő akkori két nagy hatalmassággal szemben. Az egyik volt a királyi jövedelmeket kezelő s mindenképen szaporítani akaró szepesi kamara. A másik a felsőmagyarországi főkapitány elbizakodott tisztjeivel s drabantjaival. Sok baja volt ezekkel a városnak. Uj, nagyobb helyőrséget hoztak a nyakára, kiknek számára lakást kellett építenie, számos ,,a főbbek hasznára járó emberek" házait adó alól föl kellett mentenie, az átvonuló idegen seregeket a város falvain napokon, heteken át el kellett szállásolnia, kik hálából nagy pusztításokat cselekedtek, elszedték a szegény nép javait. A kassai katonák földeket, legelőket követeltek ki maguknak, a kapukon vámokat szedtek, 253