Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa város kormányzása és magisztrátusa 1650-ben - Kassa mint hűbérúr, a jobbágyfalvak kötelességei és jogai

hogy az egész város tulajdonképpen egy nagy kereskedelmi társaság lett. Polgárai és velők a város főképpen a lengyelországi kereskedelemből gazdagodtak. Jómódjukban minden irányban birtokok és falvak szerzésével terjesztették ki a város határait. Ezzel a növekedő lakosságnak tápláló vidéket és a különféle városi munkák elvégzésére a munkaerőt igyekeztek biztosítani. Mert a modern közlekedő eszközök kifejlődése előtt a város és környéke alkotott egy gazdasági egységet, melynek lényege az volt, hogy a vidék táplálja a várost, a város pedig lássa el a környéket ipari és kereskedelmi cikkekkel. Ily egymást kiegészítő gazdasági egységet kell látnunk Kassa és környékében. Kassának már a XV. század, tehát az 1400-as évek végén, Hunyadi Mátyás uralkodása idején nem kevesebb, mint 26 faluja volt. Ezeknek éppen olyan hűbérura, mint a nemes birtokosok az ő jobbágyfalvaiknak. Ennyi község munka és jövedelmezőség tekintetében bármely földesúrnál számottevő birtok lehetett volna. Kassa város jobbágyfalvainak kötelezettségei voltak: A város földjeit megművelték, saját termésükből dézsmát adtak, fát vágtak és befuvaroztak, a város falai építésénél dolgoztak, előfogatokat adtak, szekereztek, a város utcáit, sáncárkait tisztogatták, leveleket hordtak. E munkákon kívül készpénzjövedelmet is nyújtottak. Adót fizettek, így Szokolya évenkint 100 forintot, Kavecsány 60 forintot. Szokolya kérelmére e két összeget, mivel szegényebbnek mondta magát, kicserélték. (1679). Miszlóka még többet fizetett, 152 forint rováspénzt. A korcsmatartás, szeszfőzés, mészárszék, malomtartás a falvakon is a város joga volt s pénzért adta bérbe nekik. Miszlóka sörfőzésre kért engedélyt s a sörfőzőt a falu szükségére meg is építette. Az engedélyért gróf uram évi 100 forintot kívánt, de kérelmükre a tanács beleegyezik, hogy mint mások, fizessenek ők is 12 forintot. S amikor szükséges, kötelesek a város számára is főzni. Ügylátszik, a miszlókaiak jó sört főztek. Bepanaszolták őket, hogy Kassára is sokat behoznak kereskedésre. Mivel ez a városi sörfőzőt károsítja, ,,a jó ital kedvéért" megengedik, hogy a polgárok 1—2 hordóval saját asztalukra behozhatnak (1665). De bizony még 30 év múlva is behoztak titokban, a városi vám megfizetése nélkül, ezért a miszlókai sörfőzőket megeskettetik, hogy ilyet nem tesznek (1694). Egyszersmind a városi sertisztet megintik, hogy jó sört főzessen. íme, a leghelyesebb versengés. A sokféle szolgáltatás ellenében Kassa különféle kedvezményeket nyújtott falvainak. Terményeiket és termeivényeiket behordhatták a város piacára eladásra, amint hogy a város ezek nélkül el se lehetett volna. A kavecsányiak vágták, élhették a város erdeit, fáját s behordták, meszet éget23