Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Művész vásárlók, képírók ( festők), kőfaragók ( szobrászok) - Spillenberger Sámuel - Családja tagjai Kassán, Bécsben, Lőcsén

hogy a város kormányzására mást válasszanak. Hiába igyekeztek rábeszélni, könnyezve búcsúzott el tőlük. így a következő napon hazatértek. A község másnap újra több urat, köztük Magister (mester) Seelmann Keresztély főpapot küldötte Murányba. Ezek a következő napon megérkezve a főpap külön szobába zárkozott vele s előadta, hogy az Isten rendeléseképen köteles hazáját szolgálni s az egész tanács segítségére lesz. Erre mégis elfogadta megválasztását. A nádorné is örömmel vette elhatározását s tekintélyes „bankettet" adott. Kijelentette, hogy nem szívesen bocsátja el, kérte a községet, ne tartsa vissza, ha neki mint beteges személynek szüksége lesz rá. Ezt a jelenvolt urak a tanács nevében meg is ígérték. Másnap korán reggel elindultak, s estére hazaértek. Ekkor aztán beiktatták őt, de minden pompa nélkül, mert semmi ilyet nem akart. A templomi hálaadó istentiszteletre sem tudott elmenni, szaggatásai voltak, orvosságokat kellett szednie, otthon maradt. Nélküle énekelték el tehát a Tedeumot, tartották meg a templomi imát, amint ez szokásos volt. Ezután a lelkészek tisztelegtek lakásán, üdvözlő beszédükre amennyire egészségi állapota engedte, röviden válaszolt, mire a lelkészek és az egész község hazamentek. A tanács azonban nála maradt és a tilalom miatt csak részben újították meg tagjait. A következő napon Spillenberger letette a bírói esküt. Mivel pedig még nem volt városi polgár, nyomban feladták neki a polgárjogot, amiért az egész tanácsnak háláját fejezte ki. Erre a városi borozóba utólakomára gyűltek össze. Nagyon megbecsülték őt mint nagytekintélyű bírót. 1671ben újra megválasztották. 1672-ben ismét megerősítették. 1673-ban már semmikép sem akarta elfogadni a bíróságot. Az egész község két és félóráig maradt házában s kijelentette, hogy addig nem távozik, amíg újra nem vállalja tisztségét. Végre 1674-ben sikerült távoznia a bírói székből. Ekkor elsősorban őt jelölték tanácsosnak. De csak nagy kérésre, az Isten dicsőségére, a város és a haza szolgálatára hivatkozva sikerült rábírni, hogy elfogadja. A bírói lakomák ez években elmaradtak, legfeljebb egy ital borra gyűltek össze. Hiányzott a kedv, a Wesselényi összeesküvés véres megtorlása, bebörtönzések, vagyonelkobzások után a városokat az ellenreformáció szorongatta és a császári hadsereg emésztette. Az eperjesi városi hatóságot, az ev. lelkészeket, a menekülteket a pozsonyi vértörvényszék elé idézték. A város azonban nem adta ki őket, hanem képviseletére bizottságot választott közös felelőséggel. E bizottságnak Spillenberger is tagja volt, sőt 2 társával őt küldték ki Pozsonyba. Semmi nyoma Hainnál (422. 1.), hogy e nemcsekély veszéllyel járó megbízatástól húzódozott volna. 15 225