Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Iparosvásárlók - Egyéb iparosok, céh-atyamesterek, szenátorok stb.

gadta, hogy felét Szent Mihálykor, felét Szent Márton nap­jára adja meg. Megadta — írta oda Schirmer, bizonyára meg­elégedéssel. Szöget tart lakatosnak, asztalosnak. így Martin Schlosser 1000 római szöget vett nála 1 frt 80 dénárért. Utána írja maga Schirmer, hogy neki 1 frtba (rajnai frtba) került. Ez az egyet­len eset, ahol világos a kereskedői haszon, 80%. Nagy száza­lékra dolgoztak, de nagy volt a költség, a fuvar stb. Szöget vett Maister András asztalos is éspedig 50 rézszöget 1 forintért, harisnyát és szövetet is ; máskor meg V2 font timsót 15 dé­nárért. Hogy a XVII. századbeli kassai iparos társadalmat bemu­tassuk, felsorolunk még Schirmer uram iparosvásárlói közül többeket, megjegyezve, hogy felkeresték üzletét a tekintélye­sebbek is, kik a városi administrációban különféle bizalmi ál­lást töltöttek be. így mindjárt Topf (Toph, Topp) Sámuel szíjgyártót említ­jük, aki céhének atyamestere, a communitas (község-közgyű­lés) tagja a 3. asztalnál. (Rangszerint sorban ültek pontosan kijelölt helyen az asztaloknál). Nem szegény ember, a város 4 fertályában háza van, 1660 táján halt meg. Colmicius János szűcs is tekintélyes ember: szenátor (a városi tanács egyik tagja) fürmender, vagyis népszószóló, a közigazgatás ellenőrzésére és a nép jogai védelmére megvá­lasztva, miként ezt az intézményt hajdan Rómában bevezették (tribunus plebis). Plébánia tiszt, tehát az egyház anyagi ügyei­nek egyik gondviselője, Bortiszt, azaz a városi borgazdálko­dásnak (szőlőmüvelés, szüret, városi borpince, kimérés) gon­dozója. Tárgymester, vagyis a városi cél- és tárgylövészet in­tézője. Épitő- és malomtiszt, tehát a városi épületek és épít­kezés, továbbá a városi malom gondviselője. Mindenesetre értelmes, munkás és energikus ember lehetett, hogy ennyi sok mindent reábíztak. Szintén nem volt szegény ember, ház­tulajdonos (1657—58). A többi vásárló iparosok közt vannak az atyamesterek, Beszteri Márton a kovács- és Krompholcz György az asztalos­céhé. Link György tímár, atyamester, de egyszersmind tárgy­mester és zeugwart (városi fegyvertári őr) Varjassy András alias (másképp) Nyereggyártó, első tanácsos a városházán (1657). Beszteri Márton többször vesz egy-egy mázsa vasat á 4 frt 20, sinvasat á 4 frt. A Schirmer boltjában megfordúló iparosok még a különböző ipar­ágakból: Szendi Eötvös Mihály, akiről a magyar segéd beírja, hogy adott neki uram őkegyelme három sing karasiát 3 frtért. Jász János kerék­gyártó és Hansz Krumbacher János mészáros posztót vesznek, még pedig ezutóbbi finomabbat milánóit. Vásárolnak Emericzy asztalos, Batta János és Salczer kőműves, Tischler András (asztalos), Meister András fazekas, 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom