Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Iparosvásárlók - Megszűnt iparágak, puska-és puskaporgyártók, ágyúöntők

Bornemissza János (a felsőmagyarországi hadak főkapitánya, mai nyelven hadtestparancsnok) udvarához tartozók is. Mindezekről külön és részletesen fogunk írni. IPAROSVÁSÁRLÔK. Megszűnt iparágak, puska- és puskaporgyártók, ágyúöntők. Schirmer János üzleti könyve, illetőleg vásárlói üzletkö­re alapján nézzük meg közelebbről Kassa és környéke akkori, a XVII. század közepének társadalmát. Kassa a legrégibb föl­jegyzések szerint is mindig elsősorban iparos- és kereskedő­város volt. A legrégibb iparos céhlevél Magyarországon a kassai szűcsöké 1308-ból, amely korai voltánál fogva a kül­földön is ritkítja párját, Az első kassai kereskedő céhlevél is ily régi, 1446-ból való. A céhélet e korban, melyet tárgya­lunk, a XVII. század közepén virágkorát érte. Mondhatni, hogy az őszes akkor ismert iparágnak volt Kassán céhe. Köz­tük számos olyannak, amely ma már fölösleges, elavult, egé­szen, vagy nagy részben eltűnt (páncélgyártók, kannagyár­tók, fazekasok), vagy gyáriparrá alakult át. (Ágyúöntők, puskaművesek, puskakészítők, puskaporgyártók, posztókészí­tők, takácsok, tűgyáriók, órakészítők.) Kassán a XVII. században Schirmer korában már mintegy 50 céh volt, iparosai a lakosság mindennemű szükségletét el­látták. Még a nem mindennapi, különös cikkek iparosai is oly számmal voltak, hogy magukban, vagy a rokonágakkal egyesülve céheket alkottak. Pl. a páncél- és fegyverderék esi nálók, kiknek egyik céhmestere Zur János, aki Schirmer vá­sárlója. Az óragyártók és puskacsinálók is egy céhben van­nak, céhmesterük Oragyártó János. Él ezidőben Kassán Kapocscsináló Diofilius (Teofil), ki­nek háza is van. Hasonlóképpen Vásznas Margit asszony, to­vábbá Vásznas Szaniszlóné, Sárossy Vásznas örzsébet. S a foglalkozásukra mutató nevű Cimbalmos János és Cimbalmos Gáborné. Schmid kovács Schirmer vevője és iparosa. Továb­bá a kannagyártók céhmestere, Hartmann Joáchim. Van Kas­sán ,,tőcsércsináló", ki egy tűcsinálóval Ehrenreich György zsellérje. Érdekes, hogy egy-egy céh időközönként meg szokott csappanni, vagy egészen kihal. Így írja az akkori városi tiszt­újításokról szóló külön könyv ezidőből: ,,A késcsinálók meg­holtak, özvegyasszonyok legényeket tartván" (1646). A nyirő céh „meghalt a németet reá nem kényszeríthetni", t. i. céhal­kotásra (1646 és 48). Majd meg csak röviden azt írja e céh­212

Next

/
Oldalképek
Tartalom