Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Végső és hiábavaló kisérletek, ajándékok Wesselényinek
semmi bántása nem lészen. De Kassa városa mint marad, bizony azt nem bíztathatom. Főképen tormentumokkal (ostromszerekkel) fogják ezt a várost terhelni, de hiszen vagyon okkoságok s éljenek pele. A szabad városok egyhangúlag határozták, hogy tovább is egyet akarnak érteni, ami lészen, egymást tudósítják. 9 8) Végső és hiábavaló kísérletek, ajándékok Wesselényinek. Ha nem is oly heves ostrommal, de még 1663-ban és 1664ben is erőltette Wesselényi a praesidium bevételét. A mint már láttuk megkísérelte, hogy legalább 500 puskást vegyenek be. 9 9) Még ugyanezen évben (1663), 4 hónap múlva ismét előállott, hogy a praesidium bevételére újra hozzanak határozatot. A bíró kiadta a rendeletet, hogv az egész község, amint szokásos, fertályonkint gyűljön föl 12 forint büntetés terhe alatt. Mind egyenlő akarattal és egyenlő szívvel megismételték, hogy az országtól el nem szakadhatnak. Az országos tiltó törvénnyel szembe nem helyezkedhetnek. Tehát a praesidiumot semmiképen be nem eresztik. Egy sem akadt, aki ellenkezett volna. A benn (a városban) házakkal bíró nemesek is összegyűltek. Csatlakoztak a külső nemesség határozatához, hogy semmi módjuk nincs a praesidium bevételére, annyival inkább is, mert élelemben felettébb megmegpusztult és elfogyott az ország, a lakosság önmagát sem képes eltartani. ,,A nemes tanács és választott község a városi lakosság e végzéséhez adta voxát (szavazatát)" 10 0) Ismét egy félév sem telt el, a palatínus 1664. áprilisában megint csak elővette a praesidium dolgát. Azt állította, levélben biztosította őt a város, hogyha németet nem is, de magyar praesidiumot bevesznek. Ez állítással szemben a lakosok ismét felgyülekezve kijelentették, hogy „semminemű praesidium. bevételére nem egyeznek." 10 1) E szűnni nem akaró, egyre megujúló ostromok alatt Wesselényinek külömböző anyagi kérelmei voltak a várostól. Házat vett várostól. Talán éppen a Fő-utcai 94. számú Bornemissza, volt parancsnoki, korunkban tiszti kaszinói házat, melyről úgy tudjuk, hogy Wesselényinek hagyta Bornemissza, de lehetett része benne a városnak is. így azt kérte, hogy tekintettel a szűk időkre hátralékában engedjen el a város 200 frtot. A tanács megíratta válaszul, hogy amikor vette is őnagysága, elengedtek 300 frtot s 600 frtért adták 5 8 1661. dec. 6, ") 1663. júl. 7. 10f i) 1663. nov. 26. 10 1) 1664. ápr. 22. 124