Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Wesselényi neheztel, be se jön a városba, pénzajándékkal engesztelik
meg, hogy a város a 3 évi drámai közdelmét híven örökítse meg az utókor számára. Wesselényi neheztel, be se jön a városba, pénz-ajándékkal engesztelik. Wesselényi azonban a jegyzőkönyv helyeslésével szemben ellenkező véleményen volt. Annyira neheztelt, hogy be sem jött a városba, hanem beüzent, hogy „Tehányba akar menni ebédre s oda gazdálkodást (élelmezést) kíván s itt is a hostáton (a külvárosban) fog meghálni, két csűrt kíván kitisztítani." Követséget küldtek utána Tehányba, hogy kérjék, vegye el haragját a szegény városról. Ök nem okai, hogy a vulgust (a város népét, a községet) rá nem vehették. Tehányban salutálták (üdvözölték) a palatínus urat. Semmit sem szólt ,,de nem szintén víg kedvvel látszott" (nem igen volt jókedvű). Ebédet evett. A fürmender uram, Varjassy Nyereggyártó András is az asztalnál ült. De Wesselényi semmit elő nem hozott, nem is szólt fürmender uramhoz, hanem hamar felszedetvén az asztalt, felült hintajára s elment. Ekkor fürmender uram odamenvén mondá: Nagyságos, kegyelmes uram, alázatosan kérem nagyságodat, mint kegyelmes uramat, ne nehezteljen, reánk, tudja Isten, semmire se vihettük a város népét. Erre feleié a nádor: nem haragszom én, hanem haragudjatok magatok magatokra s azt mondom én, amit Krisztus urunk mondott a jeruzsálembeliekhez: Ne sírjatok én rajtam, hanem sírjatok magatokon és az ti fiaitokon. Mind te dolgod András uram (Varjassy Nyereggyártó András néptribunnak mondja, erősen ellenző lehetett), te tanácsod, de meg hidjétek, vérrel okádjátok még sokan ki. Eddig nemesek voltatok, de ezután pórok és parasztok lesztek. Oppidum (mezőváros) leszen várostok is. 7 6) Hiába vonakodott azonban a város. Wesselényi nem hagyott fel az ostrommal. Négy hónap múlva újra hivatta Kállay bírót harmadmagával, hogy őfelsége levelét bemutassa Montecuccoli jelenlétében, hogy szintén megértse, deákul mondotta nekik, hogy őfelsége már hányszor sürgette a várost a német praesidium bevételére. Most ismét rábízta, szólítsa fel a várost, teljesítse kívánságát. A tanács, a község és az egész város lakosai azonban újra kijelentették, hogy nem vehetik be és nem is veszik be, az országtól nem szakadhatnak el. A palatínus írásban kérte e választ. Oda is adták s esedeztek, hogy „előtte viselvén mind igaz magyarságát hazánkhoz, nemzetünkhöz való kötelességét, de palatinusi authoritását, nádori tekintélyét is, mindazok ellen, kik szabadságunk s törvényünk sérelmével minket nemcsak hábor7 6) 1661. aug. 19. 110
