Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Schirmer János személyi ügyei - Schirmer a városi szabadság védelmében - Küzdelem a császári praesidium bevétele ellen
törvénycikkei s a történelem lapjai élénken lefestik. Ez idegen katonák raboltak, pusztítottak, mintha ellenség földjén lettek volna. Vezéreik zsold hiányában egész vidékeket megsarcoltak. Laktanyák hiányában a tisztek és közlegények a magánházaknál ötével, tízével, sőt néha húszával elhelyezve az otthonok nyugalmát földúlták. Viselkedésüket Nagybánya esete mutatja. A város beleegyezett, hogy téli szállásra külvárosába néhány száz császári zsoldos betelepedjék s gondoskodott is ellátásukról. De pár nap múlva házakat romboltak le, kerítéseket, gyümölcsfákat tüzeltek fel. Sőt a fallal körülvett városba is belopóztak, rabolni kezdtek. Kassához írt levélben kérdi a meggyötört város, hogy miképen szabadúlhatnának meg ,,a németek ínségétől". Kassa ezt válaszolta: „Nincs mód, hogy mi őkegyelmeknek tanácsolhassunk, vagyon szabadságuk, éljenek vele." 0 5) Kassa igyekezett is e szabadságával élni: négy éven át (1660—1664) mindent elkövetett, hogy elkerülje ezt a veszedelmet. Souches és Stahremberg generálisokat Weselényi nádor levele dacára csak kíséretével és nem hadaival fogadják be. Souches szekeresit a kapúnál megállították, az ágyúkat künn tartóztatták, sőt magát is majdnem három óráig megvárakoztatták a kapú előtt s még szolgáit sem bocsátották be. 6 6) Ez időben, 1657-től 1663-ig, tehát 6 évig az eszes és magát mindig feltaláló ötvös művész-iparos, Kállay (Eötvös) Mihály volt Kassa bírója, akit a régi Kassa legkiválóbb vezérférfiai közé kell számítanunk. Nemcsak rendkívül bátran viselkedett a nehéz időben, midőn az ország leghatalmasabb urai és első emberei, Wesselényi Ferenc nádor és Szelepchényi György kancellár-érsek mindenféle fenyegetéssel s rémképekkel igyekeztek őt és a várost levenni lábáról. De a nagyon ügyes diplomatának is bizonyult, ahogyan az ország törvényeit és az egész városlakosság határozatait tartotta maga elé pajzsúl. Mesteri fogására vall az is, hogy személyes tárgyaláson meg ne szoríthassák, magának a nádornak meghívása elöl kitért, a kancellárnak pedig azt üzente: „én nem mehetek, de a többiek elmennek." Midőn a kancellár visszaüzente, jöjjön ő is, mert ő a város feje, a kitérésnek nagyszerű formáját választotta: „a város bírája vagyok, de tisztem meg vagyon határoztatva." 6 7) Hogy a sok ide-oda forgatást, az évekig tartó ostromot állani mily nehéz volt, mutatja e mondása: . . . „mindenkor oly idegen voltam a praesidium, a német őrség bevételére, mint a fáradt eb a nyulászatra." Ehhez járult még a kassai magyar ge6 5) Kassa v. jk. 1662. nov. 15. 9 6) 1661. dec. 16. 6 7) 1662. febr. 10. 105
