Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

erejét az alkotó munkára. Sietnie kell, mindössze hat éve van még! Nem fél, lépésről lépésre biztosabb. Garaynak még Pozsonyba jövetele előtt küldött néhány verset, akkor használt álneve, „Andor diák" alatt, s Garay, látva az ifjú költő sikerét az „Athenaeumba n", most lapjában, Bajzáék ellenlapjában, a „Regélő"ben, Petőfi nevével közli a verseket, nem is gondolván semmi rosszra. De Petőfi kényesen vigyáz arra, hogy Bajzáékat ilyesmivel meg ne bántsa. S túlzott hevességgel tüstént, június 3-án, nyilatkozatot ír Garay ellen s levélben megkéri Bajzát, közölje a cikket az „A t h e n a eu m b a n". Hisz neki — írja a levelében — „legkevésbbé sem lévén szándékom azon lapnak, melyet több okból oly csekélyre becsülök, rendes író-társává lenni." A közlemény jól jön Bajzának, ütni lehet a vetélytárs lapján s azért „írói jogtapodás a Regélőben" címmel az „A thenaeumnak" ugyanabban a számában, ahol a „T á vol b ó 1" lát napvilágot, ezt is közlik. „Szószegő" — sziszeg a költő nyila Garay felé. Az ifjú költő gyorsan tapogatja ki az irodalmi fórumokon a hadállásokat, otthonosan mozog azokban is.

7

2 A „T á v o 1 b ó 1" megjelenése felhívja az irodalmi világ figyelmét a fiatal poétára. A költő júniusban nyugodtabb lélekzetvételhez jut, de több költeményt Pozsonyban már nem ír. Mégis Pozsony névtelenül, ám annál észlelhetőbben, ott marad Petőfi egész költészetében. Politikából és közéleti ismeretekből itt kapott alapvető leckét. A hűbériséget, a maradiságot, az osztrák zsarnokságot, a népellenes fogásokat itt 6 Petőfi 81