Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Kisfaludy Károlyt vendégül látó Bal lus Pálé volt a ház. Ujházynak aznap este feltűnt, hogy a költő szokása ellenére szótlan, sőt mogorva és borszagú. Sietve megvetette az ágyat, mire a költő földhöz vágva sapkáját, fájdalmasan felkiáltott: — „Hiszen Kean csak egy komédiás!" Ujházy ismerte barátja természetét, nem faggatta. Másnap a költő kérdezősködés nélkül is elmondta, hogy a színműben fordult elő ez a mondat s őt rendkívül bántotta, mert eszébe jutott apjának lesújtó véleménye a színészekről. Ezért hajtott fel három meszely bort Angermayernél. Ha volt pénze, betért a „Hollingerbe", megivott egy csésze forró kávét, hallgatta a jurátusok zsivaját, valószínűleg Kolmár társaságában. Később sétálnak egyet a Dunaparton, nézegetik a néznivalókat. A hajóállomásnál a pesti vagy bécsi hajó érkezésének időpontjában mindig sokan voltak, mint a század végén a kisvárosok vasútállomásain. Látnivaló volt, ki ment, ki jött, s ott szivárogtak ki a friss hírek mind Bécsből, mind Pestről. A bécsi hajózási társaságnak, a Hajó-utca és a Rakpart találkozásánál, kertszerű váróterme volt, mellette állott egy magas nyárfa, melyet Kolmár „Petőfi-nyárfának" nevez, annak emlékezetére, hogy a fához támaszkodva gyakran ott állott a költő s nézte a Dunát. Azon a soron, valamivel lejjebb, a koronázási domb közelében, még egy nyárfa állott, melyről ugyancsak Kolmár közléséből tudjuk, hogy a költő és pajtása közös verset csinált. Állítólag Kolmár kezdte a klapancia-játékot: 4*