Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

estere már megkezdték sétájukat az örömlányok. Egy pozsonyi úti-levél 1872-ben piszkosnak és rondának írja le a költő házát és környékét. Szemétben gázolva lépi át az utazó a ház küszöbét, a szobát azonban, melyben a költő lakott, tisztának, takarosnak találja, „egy takarítónő lakik benne."

6

0 Az ablakból jól látni a dóm tornyának hatalmas óralapját s a harang óraütése oly erős, mintha csak a szobában szólna, az ember ijedve megfordul, mint ezt magam is nem egyszer tapasztaltam. Petőfi kétségtelenül tartózkodott itt, de nem lakott. Vutkovich Sándor állapította meg, hogy ebben a házban működött 1843-ban a Záborszky-féle másolóiroda, amelyben a költő pozsonyi heteiben akkor dolgozott. Az országgyűlési szónoklatok eredeti szövegéhez a cenzúra miatt alig jutott hozzá a város és az ország olvasó népe. Holott a szószerinti szövegekben voltak a valódi érdekességek. Egy Záborszky Alajos nevű szerkesztő eszelte ki a legegyszerűbb módszert: leíratta s kézzel lemásoltatta a felszólalásokat. Embereinek egy része ott ült az országgyűlésen s jegyzett, egy másik áthozta ide, a Kisvár-utcába. Záborszky előbb rövid politikai hangulatképet diktált le, aztán következtek a beszédek és a közbeszólások. Az egészet diktálásra, kézzel írták, s az „OrszággyűlésiTudósítások" kézirat gyanánt terjesztődött. Kétségtelen, hogy jelentős szerepe volt ennek a kódexújságnak, mert a legellenzékibb hang is elterjedt így az országban. A másolók többnyire szegény diákok voltak. Záborszky élelmes volt, de fukar: egy ívnyi másolásért mindössze 20 garast fizetett. Mennyi volt 61