Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

ő az, aki állítja, hogy nem szerepelt Pozsonyban a költő. Szuper még arról sem tud, hogy a Pozsonyban akkor vendégszereplő E g r e s s y Gábor közbenjárására Fekete mégis felvette a költőt társulatába. Ezt Petőfi említi Szeberényinek, már Pestről, július 21-én írt levelében, de azonnal hozzáteszi, hogy ez a felvétel Pestre utazása előtti napon történt, az ajánlatot tehát nem fogadta el. Nem fogadta el s nem is lépett Pozsonyban színpadra. De hol lakott a költő 1843-ban? S miből élt? Lakóhelyét soká a róla elnevezett szűk, ódon és kurta utcában keresték. Ez az utca ép a dómmal néz farkasszemet, a Zsidó-utcából balra kanyarodik el, a Várlépcsőn felfelé a vár egyik kapujához. Kis sárga és zöldes házak ragasztódtak itt össze festői egyvelegbe. Az egyikben, a földszinten, évtizedeken át mutogattak egy szobát, hogy abban lakott a költő. Ezt az utcát Kisvár-utcának hívták hajdanán, 1843-ban is; 1879-től 1945-ig Petőfi Sándorutca volt a neve.''

9 A pozsonyi kegyelet eleinte csak ezt a házat ruházta fel a költő jegyével. A hetvenes években már minden utazónak úgy mutatják be, mint Petőfi lakóházát. Akkor se volt különb, később se a városnak ez a tája. A romokban heverő várak közvetlen környéke egy város területén, még kisvárosokban is, proletár-negyed lett. A várfalhoz tapasztott fecskefészek-viskókban, egy-egy elhagyott, málladozó polgári házban, már a költő éveiben is szegény kulik húzódtak meg. A vár alsó udvarain katonai kaszárnyák voltak, a katonák erre jöttek-mentek. így került a kis házak közé egy-egy kocsma is. Feljebb 58