Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

ERDŐ SZÉLÉN Erdő szélén puszta csárda, Hej, mért sietsz oda, sárga? Fordulj vissza, szép paripám, Nincs benne már kedves babám. Csárda, csárda, gonosz csárda, Sülyedj jenékig a sárba! Befogadtad a rosz legényt, Megölte kincsemet szegényt! FÜRGE MÉH Fürge méh, te bejárod a ligetet, Hogy szedhessed virágokrul mézedet; Az én babám nem jár fűre s virágra, Hejh mézednél mégis édesebb csókja. A két népdal-formájú vers Petőfinek legelső ilyen műve; hónapokig nem írt aztán magyar versformában ehhez hasonlót. Alkalmi dalok, mégis a „Fürge méh" ősi költői témájában a pozsonyi kegyelet nem minősíti véletlennek a „lige t" szót, az csak a pozsonyi Hegyiliget lehet, adjunk igazat jó Vutkovich Sándornak. S az „Erdő szélén"? „Ez már tökéletes népdal", állapítja meg Horváth János.

4

1 Persze, helyzetdal, de az erdőszéli csárda eredetije a Cimbóház lehet, mi más? S a mélységes sóhajt a vendéglős lánya válthatta ki a költőből. Petőfinek kapóra jött a feladat, azért vállalta, mikor szóbahoz39