„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

Előszó

ELŐSZÓ multat a jelennel az emlékezet kapcsolja össze. Mi is, rozsnyói öreg diákok az emlékezet erejével szállunk vissza a múltba s a gyermekkornak emlékei között kutatva két érzés dobbantja meg szívünket. Az Istentől kölcsönzött emberi léleknek két legnagyobb értéke: a hála és a szeretet. Hála volt tanáraink és szeretet iskolatársaink iránt. Mély tisztelettel hajtjuk meg a hódolat zászlaját azok előtt, akik lelkünkben a nemes ösztönöket fölébresztették, akik a tudás fájának nem tiltott gyümölcsét velünk megízleltették, akik megtanítottak arra, hogy könyvvel a kézben, tudománnyal az észben és lelkesedéssel a szívben nemes, nagy és tiszta örömeket gyüjthetiink magunkban és másokban. Adassék hálás szívünk minden köszönete volt tanárainknak! És a szeretet sugárzó melegével legyenek köszöntve a „régi játszótársak", elmúlt ifjúságunk örömének, bánatának osztályosai: azzal a szeretettel, amely az egy iskolának növendékeit a fiatal kor kedves idejében oly melegen összeforrasztotta. Éljük át mégegyszer a multat. Legyünk egyek a visszaemlékezésben és erősítsük barátságunkat a szereteten épült „Rozsnyói öreg Diákok Szövetségébenamelynek az Űr kegyelme adjon hosszú, nagyon hosszú, virágzó életet! Budapest, 1927 május hó. Gróf Andrássy Géza, valóságos belső titkos tanácsos.