„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A katholikus főgimnáziumnak régebbi tanárai és kiválóbb tanulói

sem mint embert nem lehet őt elfelejteni. A diákjaira ugyancsak tudott vigyázni. Tóni bácsi igazán pedáns, de fölötte igazságos tanár volt. Szigorú tanár számba ment Gödér István is. Mint a Révay-önképzőkör elnöke, ő tanította meg jól szavalni a diákok egy igen nagy részét. Talán el sem hiszi senki, hogy az alsóbb osztályokban a történelemre az ország legkiválóbb matematikusa, a ma műegyetemi rendes tanár Kürschák József tanított; viszont az ő akkori legkedvesebb barátjának, Szerémi Alajosnak köszönhetjük mértan tudásunkat, amelynek alapelemeivel még Csehély Adolf ismertetett meg. Rövidebb ideig tanított dr. Fail Attila, akinek arisztokratikus modorát nagyon respektáltuk, Gaál Lajos, Kapszdorfer Lajos, akik a latin és magyar nyelvet tanították a felsőbb osztályokban. Az izzó, hazafias lelkű Szabó Ádám, úgyszintén Szabó Adorján, Freyvolt Endre, akit az utolsó görög-tanárnak lehet nevezni. Az utánunk következők a görög nyelvnek már csak a „pótlékát" élvezhették. A mindig humoros, jókedvű Komoróczy Miklós (Móczi mester) tornatanár sokoldalú ember volt: újságíró, poéta, sportférfiú, ünnepély-rendező, kacagtató imitátor s mindenekfelett kitűnően tudott palócul. Mókáival, a „barkók" dialektusában tartott köszöntőiben sokakat megkacagtatott! Kegyelettel gyújtom meg az emlékezés mécsesét a nemrég elhúnyt Szepesi Géza sírja fölött is. Az ő igazgatósága alatt épült fel az új gimnázium, amelynek berendezésére oly nagy gondot fordított. Lassan-lassan odajutunk, hogy egész Rozsnyó soha el nem halványuló képét bizonyos történelmi zománc veszi körül. Történelmi alak lesz az iskola minden volt tanárából, mint ahogy a gimnázium sok-sok régi növendéke bekerült már a történelem lapjaira. Bizony mi szenr+J 40 ^