„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói evangelikus gimnázium története

A ROZSNYÓI EVANGÉLIKUS FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE I. Evangélikus iskola 1525—1711. A rozsnyói evangélikus főgimnázium egyike a leg­régibb hazai középiskoláknak s kétségtelenül annak a szerető gondoskodásnak köszöni létrejövetelét, amely­lyel az evangélikus hit követői az iskolaügyet felkarol­ták. Így történt, hogy városok, felekezetek, előkelő gazdag családok nemes versenyre kelve, egymásután alapítanak iskolákat. A rozsnyói evangélikus iskola alapításának éve ismeretlen; 1515-ben történik róla először említés, amikor is Philadelphus Manó volt a tanítója. Hogy milyen volt ennek az iskolának szervezete és élete, azt közelebbről nem tudjuk. Miután az akkori pro­testáns iskola célja főleg az volt, hogy papi és tanítói pályára készítse elő növendékeit, bizonyos, hogy itt is elsősorban a vallástanra és a gyakorlati élet elemeinek elsajátítására helyezték a súlyt. De valamivel későbben már magasabbfokú oktatás nyomaira is akadunk az ú. n. alumneumban, amely nemcsak tápintézet volt, hanem nagyobb diákoknak egy-egy ügyesebb tanító körül való csoportosulása, aki őket a tanítóságra, papságra s kül­földi egyetemre előkészítette, míg maguk e diákok a tanítót az elemi oktatásnál, a kántort az istentiszteletnél helyettesítették. Annyira emelkedik iskolánk színvonala, hogy 1642­ben már retorikát és logikát is tanítanak benne. Rövid­del utóbb azonban megint az elemi oktatás szintjére süllyed, aminek az volt az oka, hogy mint másutt, úgy itt is az iskola hírneve és magaslata mindig a tanító ^ 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom