„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói katholikus főgimnázium története

is, amely a káptalan által adott játszótérre nyílott. Befejezte a csínt és az iskola céljait szem előtt tartó munkát Kiss Kolos igazgató, akinek méltó büszkeségét képezte a valóban párját ritkító filológiai múzeum gyönyörű berendezése. Visszaemlékezve ebben az iskolában töltött diákéveinkre, az egyre szaporodó évek számával csak erősbödik szívünkben a mélységes szeretet és soha el nem múló hála ama fennkölt szellemű férfiak iránt, akik fáradságos gonddal és aggódó lelkiismeretességgel irányították lépéseinket, fogékonnyá tették szíveinket a szép, nemes és jó iránt s közölték velünk komoly és kitartó munkában mindazt, amire a tudás tág mezején mint szilárd alapon tovább kellett építenünk. Magunk elé idézzük képzeletünkben kedves személyüket, halljuk okos beszédüket, értelmes tanításukat s eszünkbe jutnak szeretettel párosult dorgáló szavaik is. Visszaemlékezünk Kaczvinszky Viktorra, a premontrei rend nagynevű prelátusára, amint Nátafalussy Kornél titkárja és Román János igazgató kíséretében az intézetet meglátogatta s minket vallásosságra, erkölcsös életre, kitartó szorgalomra és hazafias munkára buzdított. A nagyobb diákok beszélték róla, hogy itteni igazgatói korában nagy barátságot tartott Tompa Mihállyal, aki őt ismételten is meglátogatta Hanváról, lelkészi állomásáról. Visszaemlékezünk a nagytudású igazgatóra, Nátafalussy Kornélra, aki a két gimnázium tanári kara barátságának alapját vetette meg. A csöndes beszédű Mar só Gézára, a történelem tanárára, Bócz Antalra, akinek türelmes tanítása folytán még a leggyöngébb tanulótársunk is megértette az algebrát, Benyó Józsefre és Komor Elekre, a szigorú görög tanárokra, Tóth Lörincre, aki a helyi történelemnek maga által kikutatott adatainak az elmondásával az érdeklődést tanítványaiban nagyban fel tudta költeni; a természetbúvár Kertész Miksára, m 20 ^