„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói katholikus főgimnázium története

ahol az iskolai ünnepélyeket, vasárnapi prédikációkat és egyéb alkalmi összejöveteleket megtarthatták volna. Évről-évre megújultak a tarthatatlan helyzetről az igazgatók és a tanári kar részéről a panaszok, a főigazgatóság továbbadta azokat, de orvoslásukra mindössze csak annyi történt, hogy 1888-ban kiküldte a közoktatási kormány a besztercebányai tankerületi főigazgatót, hogy úgy a jászóvári préposttal, mint a rozsnyói püspökkel a közismert bajok orvoslása céljából tárgyaljon. A tárgyalást megtartották, tervek is készültek, de ezek csak 1905-ben valósultak meg, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a premontrei rend az utóbbinak kerti telkén új s minden tekintetben megfelelő, modern épületet emelt s azt az ifjúság az 1906/7 tanév elején nagy ünnepség keretében avatta fel. Az új gimnáizum fölépítése a rend prépost-prelátusának Dr. Takács Menyhértnek érdeme, aki fáradhatatlan utánjárással és szívós kitartással az ellanyhuló tárgyalásokat mindenkor felújította, s addig nem nyugodott, amíg az iskola a maga teljességében el nem készült, hogy befogadja s a premontrei rend igényeinek megfelelően lássa el mindazokat, akik tanulni vágynak. Az építkezés folyamán a mindnyájunk által szeretett és nagyrabecsült Szepesi Géza igazgató fáradozott az ellenőrzéssel, majd meg a bútorzat praktikus irányú megválasztásával és a fölszerelés beszerzésével. A fölszerelés kérdésének megoldása azonban még tovább tartott. Kellő körültekintéssel kellett még a természettani és természetrajzi gyűjteményt összeállítani, amely utóbbi munkálatoknak javarészét Szmetka Ödön és Répászky Barna igazgatók, mint természetrajz-szakos tanárok végezték. Több szép tárgy került ekkor az intézet tulajdonába a gróf Andrássy Géza gyűjteményéből, aki az építkezés folyamán is szeretettel támogatta egykori Alma Materét. Szép fölszereléshez jutott a rajz- és tornaterem r** 18