„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói katholikus főgimnázium története

Ezzel azonban még nem szűntek meg a bajok és kényelmetlenségek, amelyek abból is származtak, bogy a premontrei tanárok az 1857—58 tanévben a társház szűke miatt a rendi szabályoknak megfelelően nem lakhattak együtt, hanem kénytelenek voltak részint a Ferenc-rendieknél, részint a szemináriumban lakni; de a tanulók fegyelmezése és nevelése szempontjából is kifogás alá esett azoknak két épületben való megosztottsága. így hát kénytelen volt a rendkormány a közoktatási kormány segítségét kikérni, hogy az említett hiányok orvoslást nyerjenek. A kormányban meg is volt erre a hajlandóság, ki is küldött egy bizottságot, hogy az úgy a társliáz, mint az iskola kibó'vítésére nézve javaslatot tegyen; a tervek is elkészültek, de a kivitel elmaradt. Ily körülmények mellett természetesen a rend sem vállalhatta tovább az intézet teljes ellátását. tJjabb rendezésen ment át a tanárok kérdése, amikor a premontrei rend 1861-ben tényleg átvette a kassai gimnáziumot s a rozsnyói gimnázium teljes ellátásától fölmentetett. Mostantól fogva a rend csak bét tanár kiküldésére köteleztetett, míg a rozsnyói püspök öt tanár beállítására vállalkozott, akiket a tanulmányi alap díjazott s a rendet is évi 3500 frtnyi segélyben részesítette. Ez az állapot maradt fenn egészen a legújabb időkig. Szerfölött nagy hátrány volt az iskolára nézve, hogy nem volt megfelelő épülete, öt osztály a rendházban szorongott, három a szeminárium földszintjén talált olyan amilyen elhelyezést; nem volt tornahelyisége, rajzterme, több ezer kötetet számláló tanári könyvtára, nemkülönben az ifjúsági könyvtár a rendház emeletén volt összezsúfolva, a természetrajzi gyűjtemény egy osztályteremnek deszkafallal elválasztott egyablakos részében húzódott meg, míg a fizikai szertárnak újra a szeminárium adott egy semmiképen sem megfelelő helyiséget, ahol az eszközök csak romlottak. Végül nem volt hely, ^ 16 rv