„Öreg diák múltba néz!” (Budapest. Rozsnyói Öreg Diákok Szövetsége, 1927)

A rozsnyói katholikus főgimnázium története

Latin költeményeket írt Hamrák Pál is, aki 1809— 1812-ig s Pethes Gábor, aki 1813—1815-ig itt tanított. Több alkalmi latin óda maradt fenn Cservenicz Antaltól is, amelyeket Udránszky Dániel kassai tankerületi főigazgató, a szentéletű Hám János szatmári püspök s Richter Alajos jászóvári prépost tiszteletére írt. Csak futólag lehet említeni Szidor Antal irodalmi működését, aki már doktori fokozatot is szerzett (1819), Richter Alajost, Csoltkó Fülöpöt (1826—27), Kohauth Vencelt, aki egy földrajzi kompendiumot írt tanítványai számára s akitől egy cigánynyelvtan és gyakorlókönyv is fennmaradt kéziratban. Megemlítjük Szepessy Miksát (1835—1842), mint magyar költőt, továbbá Huh esik Eleket és Fedák Orbánt, akik imakönyvet adtak tanítványaik kezébe; Répássy Józsefet, a későbbi prépostot, Dr. Kovách Márkot számos történeti munkái miatt s végül Kádas Rudolf kiterjedt irodalmi munkásságát. Az 1848—49-iki szabadságharc csak rövid időre szakította félbe az iskola működését, utána azonban új korszakba lépett az intézet. Az „Entwurf" tervezete szerint az eddigi hat osztályú iskola nyolc osztályúvá fejlesztetett s továbbra is a premontrei rend vezetésére bizatott. Ezzel mindenesetre nagy feladat háramlott a rendre, amelynek ugyanekkor még a nagyváradi gimnázium mellett a kassai gimnáziumot is el kellett tanárokkal látnia. De itt még megfelelő helyisége sem volt, ahová az új osztályokat el tudta volna helyezni. A bajon segíteni iparkodott az akkori rozsnyói püspök, Kollarcsik István, aki nemcsak tantermeket, hanem szükség esetén alkalmas rozsnyó-egyházmegyei paptanárokat is ajánlott fel a rendnek, amely az ajánlatot természetesen az ügy érdekében el is fogadta. Ezekkel az ügyes-bajos dolgokkal az akkori kitűnő gimnáziumi igazgatónak, > Kaczvinszky Viktornak (később prelátus) kellett foglalkoznia. 14