K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyék gazdasági élete. Thury György dr.
84> A kérdések tömege hasonlóképen jelentkezett ipari és kereskedelmi téren, mert a megszűnt, leállt vagy az átalakulás kérdésével viaskodó ipari és kereskedelmi vállalatok mellett a nagymérvű munkanélküliség előre vetette árnyékát. Vármegyénk gazdasági egyensúlyának kialakulását sokáig zavarták szétágazó kérdések, amit a gyakorlati élet szinte óránként dobott felszínre a hazatérés kapcsán. A kormány előrelátása, a megyei közigazgatás erélye és megértése lassan mégis útat tört és megindulhatott vármegyénk teljes beilleszkedése a magyar állam életébe. Másfél év távlatában most már kialakult útakat találunk, amelyeken át bepillanthatunk az egyelőre egyesült két megye gazdasági életterébe. * Nyitra Pozsony vármegyék életének gazdasági alapja a mezőgazdaság. A vármegyében elterülő földbirtokok összterjedelme: 278.327 k. hold, ebből 220.896 k. h. szántóföld és csak 10.379 k. h. erdő. 118.907 őstermelő áll 32.728 iparos és 8412 kereskedővel szemben, tehát nyilvánvaló a vármegye életének agrár jellege. A csehszlovák földbirtok reform útján a vármegyében szétosztásra került összesen 37.947 k. hold. Ebből az érsekújvári járásban: 16.018, a galántai járásban 17.152, a vágsellyei járásban 4.777 k. hold. A földreform rendkívül nagy változást idézett elő a két megye gazdasági szerkezetében, mert pl. a régi Nyitra megyében 247.386 k. h. területet foglalt el a korlátolt forgalmú birtok területe, addig most Nyitra Pozsony k. e. e. vármegyék területén összesen csak 46.318 k. h. terjedelmű kori. forg. birtokot találunk. A földreform viszont hátrányosan befolyásolta a termelést, mert a tótmegyeri Károlyi uradalom hiv. statisztikája szerint a Tótmegyeren lévő' és a földreform útján kiosztott föld termelési hozama az uradalom belterjes kezelésében átlag negyven százalékkal magasabb volt, mint most. A földbirtok politikai kérdésen kívül a vármegye mezőgazdaságának komoly kérdése a piac. A csehszlovák uralom idején a vármegye gazdáinak jelentékeny része áttért a kerti terményekre és a gyümölcstermesztésre, amely cikkekben annakidején nagy kereslet volt. A hazatérés, folytán a kereslet csökkent, a termékek ára esett, aminek következtében a gazda számítása felborult. Hosszabb munkát igényelt a termelési rend helyreállítása. Az első időben jelentkező zavart sikerült kiküszöbölni és a vármegyegazdatársadalma most már alkalmazkodik a magyar piac követelményeihez. A vármegye földje kiválóan alkalmas sörárpa termesztésére, a len és kender termelésre, ennek a két mezőgazdasági ágnak fokozása folyamatos. A megye rét és legelőterülete aránylag igen csekély és a meglévők gondozatlanok. A vármegye az Orsz. Zöldmező Szövetség útján készíti elő ennek a kérdésnek megoldását. A vármegyei átlagos termés 1939-ben búzából k. holdanként 12 q. r rozsból 9 q., árpából 11 q., zabból 9 q., tengeriből 12 q., burgonyából 60 q. r cukorrépából 180 q. A gyümölcstermelés jól fizetett, különösen a sárgabarackból volt nagy termés, de a minőség nagy része nem felelt meg a kivitel követelményeinek, ezért nagyrésze konzerv feldolgozásra és szeszgyártásra került. Bár az Érsekújvári és Vidéki Gyümölcstermelő és Értékesítő Szövetkezet mindent elkövetett az exportért, mindössze annyit ért el, hogy a csehmorva protektorátusba 35 vagon barackot szállított és a belföldi piacon eladhatott 10 vagont. A vármegye fokozódó gyümölcskultúrája a jövőben megköveteli az export termelést s most különösen Érsekújváron, ahol 1000 k. holdnál nagyobb területen dolgoznak gyümölccsel, nagy szervezkedés folyik. A Vágmenti községekben igen fejlett a kertgazdálkodás. Negyeden a káposzta, Zsigárdon a foghagyma, Vágfarkasdon a burgonya és zöldségtermelés virágzik. Itt is nagy nehézségek jelentkeztek az értékesítés, körül, mert a régi piacok helyett az anyaország nem bírta felvenni a
