K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Pozsony vármegye története - Nyitra vármegye története
65 A lengyel sereg segítséget remélt, de mikor reménye lehervadt, fegyveres szabad elvonulás feltétele mellett fegyverszünetet kötött azzal, hogy a kivonulás ideje alatt Kot Péter 300 lengyellel megszállva tartja a várat. A kiéhezett lengyel sereg azonban fosztogatni kezd. Mátyás utánuk ered, Nyitrától négy mértföldre utóiéri a hazavonulókat, de kétségbeejtő helyezetükre tekintettel csak fosztogatók főkolomposait fenyíti meg s útjára engedi a pórul j árt népet. Vitéz János megtérése azonban nem volt őszinte, mert Kázmér Rózsahegyre húzódva várt, Nyitra lengyel őrsége pedig nem adta át a várat a fősereg kivonulása után sem Mátyás elfogatta a prímást, a lengyel király ijedtében alkudozni kezdett s 1478-ban az olmützi békében lezárult a lengyel kaland. Mátyás nem csak a harci lármában, hanem a pihenés csöndjében is felkereste Nyitra földjét. A bajmóci vár az ő birtoka volt. A vár kertjében még ma is virágzó hársfák alatt számtalanszor irányította országának sorsát. A bajmóci várban kiadott okleveleit így záradékolta: a mi bajmóci hársfánk alatt. Bajmócot később fiának Korvin Jánosnak adomá nyozta, ki azt jóidéig Majthényi Rafael gondjaira bízta. 1491-ben Poki Péter lett a várnagy, akit később a bíróság halálra ítélt és testét darabokra vágatta, mert Korvin János ellen orgyilkosokat bérelt s a bajmóci melegfürdőben meg akarta gyilkoltattni, amint ezt maga Poki vallotta be a bíróság előtt. A nagy király utóda II. Ulászló is többször megfordult Nyitra földjén, 1510 tavaszától az év végéig Nyitrán tartózkodott. A nyitrai püspökök egész sora nagy szerepet játszott Ulászló külpolitikájában. György püspök a pápai udvarnál tárgyal, Bocskay Miklós a király házasság ügyét bonyolítja, Thurzó Zsigmond után következő Pulner János, a királyné titkárja, Podmaniczky István pedig számtalanszor diplomáciai kiküldetésben szerepel. II. Lajos, aki jobban félt a „belső töröktől", mint a töröktől, a tornyosuló veszély ellen Prágától is segélyt remélt. 1522-ben Nyitrán keresztül indult Prágába, de a kiáradt Morva folyó miatt nem kelhetett át a folyón. Holicsnál várta be az apadást. Visszatérve két hónapot töltött Nyitrán. II. Lajos királynak köszönheti Galgóc a felvirágzását, mert 1526-ban kiadott oklevelében Galgóc polgárainak mentelmi jogot biztosít s felmenti a vámok, harmincadok terheitől, mert a város 600 frtot ad kölcsön a török elleni háborúra. Drága kölcsön pénz volt, de ebben a zivatarban nem számított semmi . . . Nyitra vitézei is felvonultak Mohácsra, életükkel fizetni a magyar visszavonásért. Szép halált szenvedtek, hét főpap, huszonnyolc zászlós úr, ötszáz főnemes, 22 ezer vitéz halott közt akadtak bőven nyitrai magyarok, Marino Sanutó krónikája azonban csak a Majthényi testvéreket jegyzi fel. Mohácsnál minden elveszett, csak a viszálykodás nem. Nyomában oly romlás következett, hogy „voltak, kik rablásból rendes foglalkozást űztek s kiknek egyedül ez vala élelem keresetök módja" írja az egykorú krónikás. Nyitra vármegye kiesett a mohácsi események útjából, még sem kerülhette el a sorsát, az örvény magához húzta. A kettészakadt országnak szörnyű tragédiáját megdöbbentő tollal jellemzi egy magyar jobbágynak panaszos jajgatása: — „a szegény ember elunván a sok kínzást, azt felelte a Németnek: üssétek el fejemet s a véremet vegyétek el, mert én egyebet nem fizethetek; vagy ha az nem kell, bocsássatok el hitemen, feleségemet, gyermekemet beviszem Tömösvárra, eladom a Töröknek, amit érette adnak, igaz hitemre mondom s esküszöm, nektek visszahozom." Ide jutott az ország Mohács után... 5
