K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Pozsony vármegye története - Nyitra vármegye története

61> nel szemben fekvő Bánya község mellett épült Bana (Bánya) vára körül, a bányai várispánság; emellett a mai Poszadka falu helyén állt Szolgagyőr vára körül, a szolgagyőri várispánság, végül a nyitrai föld nyugati határát a morva határ mentén a sasvári várispánság szegélyezte. Ebben az északnyugatnak szélesedő, természetes határokkal is megáldott keretben indult meg a honfoglaló magyarság államépítő munkája Nyitramegyében. A honfoglalók idetelepült nemzetiségeiből származó Szemere, Aba, Csák, Divék, Pécz és Bokon nemzetségek neveit ismerjük, a többit betemette a történelem pora. Később találkozunk a Gatal, Kathyz, Karún, Sárói, Berencsi, Elefánti, Lipovnuk, Ludány, Bereneh, Csermen, Győr, Guthkeled és Hunt-Pázmán nemzetségekkel, akik a legkülönbözőbb időben visznek jelentős szerepet a megye históriájában. A honfoglaláskor a vármegye földjét gyérszámú töredéknépek lakták, köztük különösen a megye sík területén, a magyarokkal rokon őslakók is voltak. A katonailag rendkívül fejlett, öntudatos, de türelmes és magasabb művelődésű magyarság ezeket könnyen felszívta, öregbítették a magyarságot ezen a területen a Tirnava és a Vág közé települt székelyek, a Nyitra alatt Tormosköz táján és a Zsitvafőnél, valamint a Vág táján és a megye északi részén megtelepedett rokon bessenyő népek, majd az idetelepült kunok, akik később a kismagyaralföldi rónaság északi karéját ülték meg sűrűbb rajokban. I. István király korában a vármegye lakossága már szerves magyar tömeget alkot, csak a Vág északi vonalán találunk a honfoglalás után beszivárgott jelentéktelen szláv elemeket, majd a nagy király uralma elején jelentkeztek Nyitra várában német gyarmatosok. Ezek a bevándorlók magukba zárkózva észrevétlenül fejlődtek, míg láthatatlan hatalmat szereztek a mindig türelmes és jószándékú magyarság életében. így értjük meg, hogy Nyitrán — a magyar városban Szoboszló, Mese, Szín nevű polgárok mellett, a zobori apátság 1113-iki határ járó oklevelében már nemcsak Pendl, Figa nevű módos városi polgárokat, találunk, hanem a bírói székben is egy Pengin nevű gyarmatos ivadék osztja az igazságot... * Ä királyi székhelynek Esztergomnak szomszédságában, Nyitra megye már I. István korában jelentékeny szerepet játszott. A vármegyében sorakozó várak honvédelmi szempontból, a vármegyében elterülő egyházi és királyi birtokok pedig gazdasági szempontból emelték ennek a területnek értékét. Nyitra vára erős fészke volt a királyi udvar nyugatos politikájának. Különben az ősi hagyományokhoz ragaszkodó magyarságnak a nyugati irányzat ellen lázongó vezéralakját Vászolyt (Vazult) nem őrizték volna Nyitra falai közt. Vászoly tragédiája Nyitra megye históriájának szomorú emléke. A fajtáját és hagyományait féltő Árpád ivadék szemét kitolja és fülébe ólmot öntet az idegen érdek. Ha a nagytürelmű István király is megdöbbent a gonoszság és vakmerőség ekkora mértékén, mért tagadnók, hogy az esemény színhelyén élő magyarság is kitört ázsiai türelméből és az idegenektől övezett Orseoli Péter király, István méltatlan utóda ellen fordulva Aba Sámuelnek a népkirálynak nevét elszántan írta zászlajára. Orseoli Péternek Aba Sámuellel folytatott küzdelmében Nyitra megye magyar népe is felsorakozott. A nemzeti király árulás áldozata lett, az idegen fegyver újra trónjára emelte Pétert. Mikor 1051-ben a Vág és Nyitra völgyében betörtek a német császári hadak, a megyének szörnyű pusztulása összefüggött a vármegye magyarságának kemény ellenállásával. Péter hűbéri uralmának az idegenből hazatért Endre vetett véget. Nyitra megye népe megváltóként fogadta Endrét, ki az ország területének egy részét Nyitra földjével együtt átengedte öccsének Béla hercegnek, kinek kormányzása alatt új erőre kapott a vármegye. Megindulhatott annak a gazdasági munkának kiterjesztése, amelynek alapjait az itt megtelepedett szerzetesek rakták le. Ezt a virágzást sajnos megtaposta, időnként a megújuló nyugati veszedelem. 1074-ben IV. Henrik német