K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Pozsony vármegye története

58 irodahelyiségünk és lakásunk. Tehát más város után kellett körülnéz­nünk. Turčiansky Sw. Martinban (Turóc-Szentmárton) a Nemzeti Ta­nács elnöke közölte velem, hogy a legjobb esetben 60 személyt tudna elhelyezni. Banska Bistrica (Besztercebánya) és Zvolen (Zólyom) a rossz összeköttetés és a hiányos helyiségek miatt nem került számításba. Nit­rával (Nyitra) hasonlóképen állt az ügy, holott a szlovák fejedelmek egykori székhelye egyenesen hivatottnak látszott székvárosuk a szlovák kormány részére." „így fordult figyelmünk Bratislava felé, melynek történelme nagy­jelentőségű a Szlovákságnak, már Devin (Dévény) közelségénél fogva, mely a nagymorva fejedelmek hajdani székhelye volt. De bizonyos elég­tételt is akartunk kapni azáltal, hogy az új szabad, független Szlovákiát éppen e dunai városból szervezzük, hol a nagymorva birodalom végét érte." „Piccione tábornok (csehszlovák-entente csapatok főparancsnoka) elő­ször állást foglalt a szlovák kormány székhelyének Bratislavába való áthelyezése ellen. Ugyancsak ellene érvelt Barreca alezredes azzal, hogy nem vállalhat felelősséget a kormány tagjainak biztonságáért, mert érte­sülése szerint, azon utcában, melyeken a csehszlovák kormány bevonulni készül, merényleteket terveznek. Mikor mégsem engedtünk terveinkből, Barecca alezredes azt kívánta, hogy a kormány, valamint a vendégek legalább mellékutcákon vonuljanak be. Ezt is határozottan elutasítottuk. Február 3-án hagytuk el Zilinát. Midőn február 4-én Trencsénből útra keltünk Bratislava felé, legnagyobb meglepetésünkre általános vasutas sztrájk tört ki. Tehát blindre utaztunk. Ekként nagy késéssel vetődtünk Bratislaváig. A város lakossága nem épen barátságosan fogadott, helye­sebben egyáltalában nem üdvözölt, az utcák jóformán néptelenek voltak, a boltok redőit leeresztették. A szállodákban nem akartak nekünk szál­lást adni, a kávéházakban és vendéglőkben mindenki siketnek tetette magát és nem akartak kiszolgálni." Ezer év után Pozsony megye megszűnt. De csak azoknak a szemé­ben. akik elfeledték a történelmet. Mi nem felejtünk és hiszünk! Thúry György dr.. Erdősi Imre tábori lelkész, a branyiszkói ütközet hőse, Nyitra szülötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom