K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
Pozsony vármegye története
51 Írási rendelet végrehajtását csak katonai erővel lehetett biztosítani. A pozsonyi polgárság is elégedetlenkedett, mert II. József a helytartótanácsot Budára költöztette, az országgyűlés hiányában pedig elhamvadt a régi pezsgő élet, az ipar, a kereskedelem mély pontra süllyedt. A kalapos király halála sem csökkentette a megye ellenzéki hangját. Még a közelmúlt emléke is lázbahozta a megyei rendeket. Benyovszky György pozsonyi követ még a rendi tábla elnökei ellen is óvást emelt, mert az elhúnyt király II. József, királybiztosaiként szerepeltek. Ferenc király uralmának első évében Pozsony megye belekerült a világtörténelem játékába. Napoleon győzelmei során a megye határáig jutott. Az évszázados osztrák elnyomás, a kuruckor hagyományai, az új idők szellemvilága életre keltették a francia szimpátiát. A magyarság nem félt Napoleon kardjától, titkon remélte, hogy a jövő az ő számára is tartogat valamit. Ferenc király az 1805-iki országgyűlésen a nemzeti fölkelés elrendelésén kívül más segélyt elérni nem tudott és nagysietve ment az orosz cár találkozójára. Pozsony parancsnoka és a nemesi felkelés vezére Pálffy Lipót gróf utasítást kapott, hogy amennyiben a franciák átlépik a magyar határt, vonuljon seregével vissza. Az aulikus gróf 1805 nov. 7-én díszmagyarba öltözve, megjelent a franciák köpcsényi táborában s közölte a franciák parancsnokával, hogy Magyarország semleges terület, mire Davoust marsai proklamációt bocsátott ki, amelyben közölte, hogy a francia sereg nem a magyarok, hanem az osztrák császár ellen harcol. A bécsi kormány utólag kifogásolta Pálffy szerepét és visszarendelte Nyitra alá, ezután Goudin tábornok 3000 franciával megszállta Pozsonyt. 1805 novemberében. A következő hónapban megjelent Napoleon minisztere Talleyrand, a prímási palotában szállt meg és hosszas tanácskozás után dec. 26-án megkötötték a pozsonyi békét, amelyben Ausztria elvesztette Velencét, Istriát, Dalmáciát és Tirolt. 1806 januárjában Pozsonyból kivonultak a franciák, három év múlva ismét megjelent Davoust serege és a ligetből ágyúzta a várost s miután elfoglalták a pozsonyi hídfőt, ismét bevonultak Pozsonyba. Napoleon császár 1809. aug. 31-én kereste fel a koronázó várost, seregei azután a bécsi béke megkötése után 1809 okt. 15-én végleg elvonultak. A francia sereg eltartása és a hadisarcok több mint 2 millió frt. adósságba keverték a várost és a vármegyét. Nagy terhet jelentett a vármegyének a nemesi felkelés ügye, mert a szegény nemesek felfegyverzése és élelmezése a vármegyére hárult, amit a megye csak kölcsönökkel tudott fedezni, ezenkívül éveken át foglalkoztatta a megyét a nemesi felkelés számos szétágazó kérdése. Keményen ellenállt a megye a kormány azon igyekezetének, mely a nemesi felkelést az állandó hadseregbe akarta illeszteni és minden nemest két évi szolgálatra kötelezni. A reform korszak küszöbén elhatározó lépést tett a vármegye a magyar nyelv ügyében. A vármegye jegyzőkönyveit már 1807 óta magyarúl íratta, de nehezen valósult meg az 1742 évi VII. és IX. t. c. végrehajtása, mely a hivatali állást a magyar nyelv tudásához kötötte. Pálffy Lipót gr. főispáni helytartó 1810-ben magyar nyelven tartotta székfoglaló beszédét, de csak 1848-ban érte a vármegyét az a megtiszteltetés, hogy a helytartótanács magyar nyelven felelt a megyének s 1831-et írtak, míg a megyei rendjei bizottságot küldtek ki, hogy gondoskodjon a megyében a magyar nyelv terjesztésének eszközeiről, huszonhárom évig érlelődött pedig az a határozat, amely kimondotta, hogy a megyében minden elintézés magyar nyelven történjék. 1811-ben óriási tűzvész pusztítja Pozsonyt. A kár mintegy két millió forint. A tűz martalékául esik a vár és annak környéke. A nagy lángtenger mintha előjele volna annak a forrongó időnek, amelynek fénye néhány év multán bevilágítja az újjászülető Magyarországot. 1818-ban érkezik az első gőzhajó Bécsből Pozsonyba. A pozsonyiak csodálkozva bámulják az újkor első hírnökét. A vármegyei urak messzi környékről hintókon igyekeznek Pozsonyba megcsodálni a gőzzel hajáott hajót. 4*
