K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Pozsony vármegye története

47 az országgyűlési ellenzék vezéreinek elfogatására gondol. Nem ok nélkül, mert a császári sereg „a felső vidéken annyi barmot hajtott el több ízben a földmívesektől, hogy némely helyeken a földmívelés egész lehetetlenné válván, egy mérő búza 25 (?) arany pénzért kelt s a szegénység ló. macska, stb. hússal volt kénytelen az éhhaláltól menekülni."

3 Míg Pozsonyban a nyomorúság jajkiáltásai és a folyton szaporodó sérelmek panasza orvosolatlanul az udvari praktikák útvesztőiben elsekélyesedtek, keleten döntő elhatározások kibontották Bocskay István felkelésének lobogóját. A mozgalom hullámai Pozsonyban is érezhetők az 1605 jan. 6-ra hirdetett országgyűlést a rendek elmaradása folytán nem tudják megtartani. Bocskay, mint Magyar és Erdélyország fejedelme indul a császár ellen. Célja Pozsony a habsburgi politika magyar fészke, amelyről a Bocskay párt 1605-iki korponai gyűlésének jegyzőkönyve így ír: „a szabad városokban is a német birodalomhoz bízván (a német lakosság), magyarnak házat venni, bíróságot vagy tanácsosságot viselni nem engednek. Melly dolog gyalázatos a Magyar nemzetnek és nem méltó, hogy hazájából kirekesztessék. Hozhatnánk sok exemplumokat, de az többi közt im egyet hozunk rövidség okáért. A pozsonyi város olly igen gyűlölte az magyar nemzetet, most is úgy gyűlöli, hogy házokat elfoglalták, magokat személyekben is megtartóztatták. Ferenczfy Miklós, nemes személy — mennyi bosszúságot, kergetést, számkivetést szenvedett az német magistratustól, tudja az ország — s hogy nagyobb gonosz akaratjukat az Magyar nemzet ellen declarálják, Magyar törvénnyel sem igen akartak élni. Több városokban is így vagyon az."

4 „Ily indulattal azonban nemcsak a magyarok iránt viseltettek a német városiak; hasonlót tapasztaltak tőlük a szlávok is."

5 Ilyen meggyőződéstől tüzelve lépték át Bocskay seregei a vármegye határát, ahol a visszavonuló császári sereg Bocskaytól szorítva „Pozsonyhoz több mint 20.000 lovat és egyéb igás barmot hajtatott el seregével."

6 Elképzelhetjük a vármegye közállapotát ilyen közpréda után, amikor hat évvel előbb 1599-ben egy török-tatár sereg rohanja át a megye területét és 150 helységet porrá éget. Nagyszombat önként megnyitja kapuit Bocskay hadvezére, Rédey előtt. 1605 szeptemberében egész Pozsony megye Bocskay kezére került, kivéve Pozsonyt. A hadjáratnak, amely Pozsony vármegyétől nagy áldozatokat követelt, a bécsi béke vetett véget. 1608-ban létrejön a pozsonyi szövetség Rudolf ellen. Rudolf lemond. Utódját Mátyás főherceget 1608 november 16-án megkoronázzák Pozsonyban. Ekkor határozza el az országgyűlés, hogy a királyi koronát ezután Pozsonyban őrzik. A trónváltozás nem hozza meg a megye nyugalmát. Nemsokára Bethlen Gábor hadai Nagyszombat alatt állnak. Itt fogadja Bethlen a lázadó morva rendeket és 10.000 lovast küld segítségükre, aztán a serege zömével Pozsonynak indul. A város védelmére küldött császári sereget meglepi, felkoncolja és 1619 okt. 15-én 15.000 embere élén bevonúl a városba, hol a királyi koronát birtokba veszi. Innen indul Bécs ellen, honnan meddő ostrom után Pozsonyba tér, majd fegyverszünetet köt és Besztercebányán királlyá koronáztatja magát. Szept. 28-án újra megindulnak a hadműveletek. Dampierre vezetése alatt álló császári sereg megtámadja Pozsonyt, eredménytelenül. Ezután Buquoy német serege elfoglalja Dévényt és Dévényujfalut. A döntő ütközet elmarad, mert Bethlen a keletről érkező rossz hírekre a derék haddal Kassára vonúl csak várőrségeket hagy hátra. 3 Horváth Mihály. Az ipar és keresk. tört. M. O. 12. 4 Katona. Hist. Crit. R. Hung. 28.446. 5 Horváth, i. m. 109. 6 Istvánfy. Lib. 34.507.