K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Pozsony vármegye története

43 .Néhány azonban a szentistváni idők óta még ma is él. Ezek közt Deáki (1001-ben Wag néven), Somorja, Szentmihályfa, Bös, Csallóköznyék, Csütörtökhely, Dévény még mindig hirdeti az ezeréves magyar multat. S* * * zent Istvánnak építő munkáját a vármegye területén 1010 körül Boleszló lengyel herceg seregei zavarták meg. 1030-ban Konrád német császár szövetségese a cseh király kalandos fia Bresztiszláv pusztította a megyét. Később, mikor István utódját Urseoli Pétert kalandor uralma miatt a nemzet megfosztotta trónjától, az idegen lelkű' király Henrik német császárhoz menekült s német sereg élén saját népére tört. A Ga- • ram folyóig terjedő hadjárat után, mely nagy pusztulást hozott a megyére — a császár az ország dunáninneni részét, beleértve Pozsony vármegye területét, német hűbérnek jelentette ki. Péter utóda Aba Sámuel király magyar serege azonban hamarosan véget vetett a pünkösdi királyságnak. A ménfői csatában, Henrik német seregével összejátszó sváb magyar seregrészek árulása folytán a szívegyökeréig magyar Aba Sámuel uralma elbukott. Péter német segítséggel újra elfoglalta a trónt, miután Henriket hűbérurának elismerte s az elégedetlenkedő népet megfenyegette, hogy minden falu bírói székébe is németet emel. Természetes, hogy a nemzet függetlenségét féltő nemzet a hazatérő Endrében fajtája felszabadítóját látta. I. Endre tudta, hogy a német császár folytatni fogja elődei támadó politikáját, első intézkedése volt megerősíteni a nyugati határt, főképpen annak kapuját, Pozsonyt. Jól számított. 1050-ben Gebhard püspök német serege kezdte nyugtalanítani a vármegyét, majd egy év multán megindúlt a császári sereg is. A támadás csúfos kudarcba fulladt. 1052-ben megismétlődött a támadás. Nyolc hétig hiába ostromolta a német sereg Pozsony várát. A császár egyetlen vágya volt a tisztes visszavonulás. A legválságosabb pillanatban megjelent Pozsony alatt IX. Leó pápa, aki a császár ismételt követelésére egyházi átokkal fenyegette meg Endrét, amennyiben a császárral nem köt kedvező békét. Endre hajthatatlan maradt. A német sereg megszégyenülten vonult vissza. Salamon király alatt kitört belvillongások korában Pozsony megye királypárti volt. Mikor Salamon a mogyoródi csatában elvesztette koronáját, német eredetű feleségével, Judittal Pozsony várába húzódott. A németvérű Judit rávette az urát, hogy IV. Henrik császár segítségét kérje. Az 1074-ben betörő német sereg útjában a magyar védelem Pozsony, Nyitra és Bars megyék területén mindent elpusztított. Az éhség, a portyázó magyar lovasok a császár seregét megtizedelték, mire a császári sereg a Garamnál megtorpant, kitért a döntő csata elől és a legnagyobb gyorsasággal kitakarodott az országból. Ezután László herceg ostromzár alá vette Pozsony várát, majd kibékült Salamonnal és megszállta a várat. 1108-ban ismét német és cseh sereg pusztította a megye területét és eredménytelenül ostromolta Pozsony várát. 1146-ban áldatlan harcok dúlták a megyét Borisz trónkövetelő érdekében folyó mozgalmak során. Borisz német zsoldosokat fogadott, ezek élén észrevétlenül megjelent Pozsony alatt s árulással már az első éjszaka megszállta a várat. Erre II. Géza azonnal hadba szállt, s hogy kímélje a magyar vért, alkuba bocsátkozott az üzletből hadakozó német zsoldosokkal, akik 3000 márkáért kivonultak Pozsonyból. A keresztes hadjáratok tarka seregének útja Pozsony megyén is átvezetett. Az átvonulás sáskajáráshoz hasonlított. IV. Béla a tatárok elől menekülve, családjával Pozsonyban találkozott 1241-ben. A krónika szerint az osztrák herceg a barátság örve alatt a menekülő királyt osztrák területre csalta. Béla lépre ment. Az osztrák vendéglátó pénzt, kincseket, Moson, Sopron és Vas megyéket zsarolta ki a jóhiszemű királytól s csak ezután engedte tovább menekülni. A győzelmes tatár sereg május közepén érte el a megye terű-