K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Vármegyénk közlekedési viszonyai.Szerényi Géza - A vármegye népművészete.Thain János

Irta: Thain János. A magyar népnek ősi tulajdonsága, hogy szereli életének, környezetének tárgyait színes elevenséggel lelke szerint formázni, díszíteni, azt egyénivé — magyarrá tenni. Nyitra, Pozsony vármegye népében is él ez az ősi sajátosság, bár népi művészetének hagyománya már nem olyan eleven és öntudatos, mint hajdanán volt. A soklajú, sokhitű és különböző lelkiségű városokkal való kapcsolat, a gyáripar tömegízlése, a háziipar kihalása, a nemzetközi divat mákonva megannyi romboló elem, mely észrevétlenül megrontja a népművészet lelevényét s szinte csodálatos, hogy ezek dacára még mindig találunk egyes helyeken virágos kertet, hol a szép ősi egyéniség levelet hajt. A kettős megye jellemző lakó és települési tájai átvonulnak a szomszédos megyékbe is, azért az itt lévő népművészetet nem lehet elválasztani a megye határaival. Ellenben beszélhetünk ezen a területen főbb népművészeti központokról, a népi művészet zártabban kiemelkedő tájairól és vidékeiről, amilyenek Érsekújvár és közvetlen környéke, a Nyitra folyó vonala, a Vág folyó partvidéke, azonkívül Galánta környéke a Csallóköz északi peremével. Ezeken a helyeken a népi művészet ruházatban, házépítkezésben és bútorzatban jelentkezik. Az öltözködésben inkább az asszonyféle ragaszkodik a falubéli régi módihoz, a férfi, különösen a serdülő legény sajnos már leveti ősi ruházatát, többnek akar látszani csizmás szépapjánál. A fent elsorolt helyeken mégis csak megmaradt egy-egy darab a régi részletből s így a romokból legalább életre hívhatjuk a cserbenhagyott öltözködés régi rajzát. A vármegye területén, igen sok helyen hordják még a csipkés ingvállt, a mellénykét a pruszlikot, a sokfodrú és rakású szoknyát, hozzá a csizmát vagy topánkát. A lány haja fonatba kötött, az asszony kontyba tűzi a haját, arra kendőt köt vagy főkötőt visel s erre köti a" kendőt. Ennél a viseletnél a falvak népe csak annyiban különbözik egymástól, hogy itt a szoknya rövidebb és több. amott pedig hosszabb a szoknya és kevesebb. Néhol színekben jelentkezik a különbség. Emitt világos, tarkabarka, amott sötét és egyszínű. Akad olyan hely, ahol a hajfonat kötése és.alakja vonja meg a határt. Szene, Galánta környékén rövidebbek a szoknyák és színesebbek, míg a Vágmenti falvak fehérnépei hosszabb szoknyákat hordanak, a színek mindjobban a fekele felé hajlanak. A Nyitra és á Zsitva vonala a rövid és színes szoknyák hazája. Besenyő, Udvard és Kürt lányai és asszonyai öltöznek a legszebben a vármegyében. Mindez érdekesen, szinte kiforrva, bizonyos finomsággal formában és színben, jelenik meg mintegy középpontban, Érsekújvár földmívelő népénél. Az ingváll, a szebbnél-szebb rojtos nagykendők az ezüst tűvel, a középhosszú rokokószerű szoknyák, télen, régen a híres üstös kaciezüstgombos kabátka, a menyecske fején pedig gyönyörű selyem kendők, amelyek alól kilátszik a hímzett vagy csipke főkötő. A nagymise, a lagzi az alkalom még ezekre a kivesző szép dolgokra. A férfi viselet mindenfelé még egyszerűbb, mint a női. Fekete 3*