K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)
A vármegye közoktatása.Angyal János
22 CÂ riáľuuqtje kfízöktdtús a írta: Angyal János. 'Nyílra és Pozsony k. e. e- vármegyék kir. tanfelügyelője. Arra a kérdésre kíván e rövidre szabott közlemény feleletet adni, hogy milyen iskolákat talált a magyar állam Nyitra és Pozsony k. e. e. vármegyék területén akkor, amikor e terület a kétévtizedes idegen uralom megszűnése után visszatért Szent István ezeréves birodalmába.. Érdekes lehetne annak tanulmányozása is, milyen volt ezeknek az iskoláknak külső és belső élete Magyarországnak ezen a részén húsz esztendővel ezelőtt s milyen változáson ment át az elmúlt két évtized alatta amikor a magyar nemzeti eszme csak titokban és nagy szorongattatások között élhette tovább a maga életéi. Ehhez az érdekes tanulmányhoz azonban nem állnak rendelkezésre megbízható adalok, s hiányzik a helyes megítéléshez szükséges történelmi távlat is. Meg kell tehát most még elégednünk annyival, hogy ismertetjük az anyaország keljelébe visszatért itteni iskolák jelenlegi állapotát, előrebocsátva azt az örvendetes megállapítást, hogy ez iskolák tekintélyes része a húsz éves idegen uralom alatt valóságos védőbástyája volt az üldözött magyar nemzeti eszmének, fenntartója és ápolója az ősi magyar szellemi kincseknek. Nem hagyjuk figyelmen kívül azokat az iskolákat sem, amelyek a visszacsatolás után már a magyar uralom idején létesültek. A Nyitra és Pozsony k. e. e. vármegyék területén található 89 községben és Érsekújvár megyei városban van összesen 130 népiskola,. 1 szakirányú- és 8 általános irányú iparostanonciskola, 6 polgári iskola, 1 felső kereskedelmi iskola, 3 gimnázium és 1 leányliceum. I. Nézzük meg közelebbről először is a népiskolákat! Alighogy bekövetkezett felszabadulásuk az idegen uralom alól, a magyar közoktatásügyi kormány szeretettel vette gondjaiba valamennyit. A magyar kormány megértő, békés felfogására vall. hogy átmenetileg meghagyta a tanításnak eddigi rendjét s nem forgatta azt fel, mint ahogy a mesterségesen összetákolt s éppen ezért rövid életű Cseh-Szlovákia hívei közül sokan gondolták. A szentistváni hagyományokhoz híven példaadó türelemmel fogadta és kezelte a magyar kormány azokat az iskolákat is,- amelyekben" a húszéves idegen uralom alatt a tanítás is idegen (szlovák) nyelven folyt. A szlovák lakosságnak ifjabb nemzedéke, melynek már nem lehetett alkalma megismerkedni a magyarság megértő, békés, a kisebbségek jogait mindenkor tiszteletben tartó lelkületével, az ellenséges szellemtől áthatva méltán gondolhatta, hogy az anyaország kebelébe való visszatérés egyet jelent a kisebbségi jogok eltörlésével. Annál hihetetlenebb volt azután számára, amikor azt tapasztalhatta, hogy a magyar állam a visszatért kisebbség jogait nagyobb tiszteletben tartja, mint amilyen tiszteletben részesülnek bárhol a szintén kisebbségi sorsban élő magyarok jogai. A szlovák nyelvű iskolákban a visszatérés után is megmaradt a szlovák nyelv a tanítás nyelvének, hacsak a szülők nem kívánták annak felcserélését a magyar nyelvvel. A magyar állam nem kívánt egyebet, csak azt, hogy hetenként néhány órában a magyar nyelvet is tanítsák ezekben az iskolákban mint külön tantárgyat s a gyűlölködés szelleme helyett a kölcsönös megbecsülésre és szeretetre alapítsák a nevelő munkát, mert csak ezen az úton találhatja meg boldogulását a Kárpátok medencéjében
