K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (Budapest. Felv. Egy. Szöv, 1940)

Az 1938 novemberében visszacsatolt terület földrajzi jellemzése, különösen a Kismagyar Alföldre. Dr.Bulla Béla

17 tud beleömleni a Kisdunába. A Csallóköz és az említett folyók között, a folyók árterén nedves, fekete televényföldek terülnek el. Ezeken a nehéz, kötött talajokon folyik a kisalföldi nagyarányú cukorrépatermelés. A Duna törmelékkúpjának, a Dudvág, a Vág, Nyitra, és Zsitva alluviumának tökéletes síkságát északkeleten Tardoskedd, Tótmegyer, Érsekújvár környékén és még keletebbre is pannóniai korú agyagok löszborította, termékeny, gabona-, bor- és gyümölcstermelő halomvitiéke szegélyezi. Ez már nem alföldies jellegű vidék. A tájkép a Dunántúl zala-somogyi dombvidékéhez hasonló külső megjelenésformájában, sőt kiegyensúlyozott, változatos, gazdag termelésében. Éghajlata is a Dunántúl meleg, de nem forrónyarú, hideg, de nem zordtelű és elegendő csapadékú éghajlatával mutat megegyezést. Ugyanezek a tájvonások jellemzik, csak még kihangsúlyozottabban a Nyitra és a Garam terraszos völgye közti, északról dél felé lejtő harmadkori halomvidéket is. Középkori krónikáink Törzsökerdő néven ismerik ezt a vidéket. mely a hozzácsatlakozó barsi, honti és esztergommegyei dombvidékekkel együtt a Magyar medence peremi, hajdani tarkaerdő (tölgyes, vegyeslomberdő) zónájának tartozéka és a magyar nyelvészet és történettudomány megállapításai szerint már a honfoglaló magyarságnak tredeti szállásterülete volt. Magyarsága azóta is, ezer éven át állandóan erősödött és csak a néprajzi elv sutbodobásával került a stratégiai határokat és termőföldet termő, falánk cseh állam határai közé. Ehhez a dombvidékhez délen, a Duna és Nyitra szögében terjedelmes homokterület csatlakozik. A jégkorszak folyamán a Kisalföld agyagos, homokos, kavicsos rétegeit bontogató, heves nyugati szél halmozta fel a terület homoktakaróját; ezt a hajdani homokpusztaságot Hetény, Izsa, Dunaradvány, Madar és Kurtakeszi magyar népe évszázadok verejtékes munkájával művelt területté változtatta. A Garam völgyével elhagyjuk a Kisalföld és a kisalföldi peremvidék területét. Az eddigiektől merőben különböző, újabb tájvonások fogadnak bennünket. Más a felszín domborzata, mások a táj életlehetőségei• Egyfelől a Magyar medence peremi vulkanikus vonulata, a Magyar Érchegység, a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, az Osztrovszki, a Bükk és az Eperjes-Tokaji hegysor tömegei által, másfelől a Vepor és a Szepes-Gömöri Érchegység variszküszi kristályos rögei által közrefogott medencék hosszú sorozata ez a hosszú, keskeny táj. Nyugatról keletre egymás mellett sorakozik a Honti, Nógrádi, Tornai és Kassai medence; az Ipoly, a Rima, a Sajó, a Bpdva és a Hernád medencéje. Bennük minden más magyarlakta tájéktól különböző élet lüktet Ipolyságtól Kassáig. Ez a terület már a felvidék tartozéka; azt mondhatnánk, a Felvidék alsó lépcsője. A magyar földrajztudományban Délvidék a neve ennek a pannóniai és mediterránkori tengeri üledékes rétegekkel kitöltött, helyenkint lösszel borított, hűvös éghajlatú, terraszos folyóvölgyekkel felárkolt, mező- és erdőgazdálkodó tájnak. Ezekből a medencékből alakította ki a középkor magyar közigazgatása Hont, Nógrád, Gömör és Torna vármegyét. Területüknek a trianoni «békeszerződés rendelkezései szerint csak a déli része maradt Csonkamagyarország birtokában, az Osztrovszki, a Vepor és a Szepes-Gömöri Érchegység erdős lejtői és régi kristályos kőzetekből felépített tönkjének tájképi szépségekben gazdag pereme, a Tornai, szilicer és peísőci mészkőplatók, a Magyar medence felé siető folyók középső szakaszai és a Bodva medencéjének ősi. magyar település területei csak a bécsi döntőbíróság itélő szavára egyesülhettek politikailag ismét déli, természetes kiegészítésükkel. Ennyi és nem több, ami az Északnyugati Felvidékből ismét visszakerült Szent István koronájának uralma alá. Csonka országunk határait éppen csak hogy feltolhattuk itt, a Délfelvidéken a magyar Kárpátok déli lábáig; a Felvidék felső emelete, a kristály o maghegységek, a Tátrák és Fátrák, az erdőborította homokkővonulatok 2