Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Kenézy Csatár

KENÊZY CSATÁR Kevesen emlékeznek már Kenézy Csatárra, az egykor oly ünnepelt nitrai költőre. Nem született Nitrán, de verseit mi hallottuk először. Az ő Erdősi-epigrammját vésték márványba, az ő Erdősi-ódáját szavalták azon az ünnepélyen, melyen a hős piarista emlék-tábláját leleplezték. Lőrinczy György megemlékszik róla «Szobrok az éjszakában« című könyvében. Kenézy vándorszínész volt. Lőrinczy Kenézy nevét olvasta egy vidéki színlapon és ezt a nevet nem felejtette el. Mikor azután huszonöt év múlva Nitrára sodorta az élet és a korzón végigsétált, ismerősnek látszó úr jött vele szemben. Sohase látta, mégis régi jó ismerősnek tűnt fel. Alkalmasint az is épen így gondolkodhatott, mert mosolyogva állította meg : — Kenézy Csatár vagyok. Már a haja bizony kissé gyér volt s bajusza és hegyes kecskeszakálla deresedni kezdett, de szeme élénken ragyogott. Kenézy még diákkorában szökött meg hazulról, Szoboszlóról : úgy lett színész. Nitrán már lelkiismeretes, sőt jóformán pedáns tisztviselője volt a pénzügyigazgatóságnak. Mint pénzügyi tanácsos, később helyettes pénzügyigazgató is páratlanul népszerűvé tudta tenni hivatását. Novellás könyvét »Regények dióhéjban« cím alatt adta ki Aigner Lajos. Verkötetének címe «Kalászok«. (1897.) * Lőrinczy egyszer nyáron, a füleki vár alatt, a vasúti kocsiban olvasta, hogy Kenézy királyi kitüntetést kapott. Képes levelezőlapon, mely a várat ábrázolta, rögtönzött klapanciákban gratulált neki. Kenézy válaszolt, aláírva : ölel és szeret ifjú barátod Kenézy Csatár. Kenézy akkor hetven éves volt. Pár év múlva meghalt Ifjú volt csakugyan, örök ifjú, a magyar álmok vándorgyermeke. * Kenézy Csatár 1848-ban született Békésgyulán és 1876-ban lett állami tisztviselő. Szolgálatát az igazságügynél kezdte meg, mint gyakornok. Majd Budapestre ment, a pénzügyminisztériumba fogalmazógyakornoknak. 1896-ban lett pénzügyi titkár és a komáromi illetékkiszabó hivatal főnöke. 1889-ben Nitrára került, mint pénzügyi titkár, majd 1900-ban Lévára, mint helyettes pénzügyigazgató. Innen Beregszászra, majd 1905-ben Győrre helyezték át. Mint pénzügyigazgató halt meg. 36