Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Gaál Ferenc

RISNYOVSZKY ENDRE: GAÁL FERENC Előttem hever egy nagy halmaz régi, megsárgult újságlap. Néhányat már megőrölt az idő vasfoga. A betűket helyenkint alig lehet olvasni. Egyes újságlapok rá vannak feszítve keményebb kartonlapra. Lapoz­gatok közöttük. Gondolataim lassan-lassan elkalandoznak az olvasott betűk nyomán messze, messze... Szabadkára, ahol 1906-ban fejezte be gyönyörűséges, dicsőséges pályafutását rég elfelejtett földink, Gaál Ferenc zeneigazgató, zeneköltő. Gaál Ferenc a nitramegyei Skačany-ban született 1860-ban, március 27.-én. Gimnáziumi tanulmányait Nitrán végezte, ahol a zenére Du­sinszky Lipót oktatta. Atyja, ki fiát papnak szánta, hallani sem akart arról, hogy fia zenei pályára lépjen. A fiú már hatéves korában cso­dásan zongorázott, a legnehezebb klasszikus zenedarabokat könnyed ­séggel tudta játszani. Hat éves korában elvesztette szüleit. Neveltetését Piusz bátyja vállalta (aki székesegyházi karnagy volt Nitrán). Főgim­náziumi tanulmányai befejeztével bátyja akaratával ellenkezve meg­szökött hazulról, Bartay Ede és Ábrányi Kornél segítségével beiratko­zott az Országos Zeneakadémiára, ahol tehetségével, szorgalmával csak­hamar kitűnt és a Zeneakadémia legkiválóbb tanítványa lesz. Rend­kívüli tehetségét nemcsak tanárai csodálták, hanem maga Liszt Ferenc és Erkel Ferenc is nagyra becsülte. Magyarországon a tulajdonképpeni zeneirodalom és művészet az 1875. évvel veszi kezdetét, mikor a magyar Zeneakadémia vezetését Liszt Ferenc és Erkel Ferenc veszik át. Az akkori világban a zenével fog­lalkozó embernek nem volt könnyű dolga, ha ki akart lépni a hétköz­napi szürkeségből. Ezt akkor csak kétféleképen lehetett elérni : tehetséggel és vas­szorgalommal. Gaál Ferencben összpontosult mindkét tulajdonság. Négy évi fárasztó tanulás után megkapta a tanári oklevelet és mint leg­jelesebb tanítványt kinevezik Szabadkára — 1881-ben — zeneigazga­tóvá ! Szabadkán folytatta tanulmányait. Elkezdett zeneköltészetei fog­lalkozni. Komoly, eredeti, esztetikai műveivel magára fordítja az ország figyelmét. Zenekéziratait a leghíresebb zenekiadó, a hamburgi A. Cranz vállalta. Nagyobb müveit Liszt ajánlotta kiadásra. Mint kitűnő dirigens kivált az 1892-iki budapesti országos dalárdaünnepélyen, melyen saját szerzeményű dalát a «Honfidalt» vezényelte bámulatos ügyességgel a körülbelül 2000 főnyi dalárdának. A magyar férfikar-irodalom munkásai között a legelső helyet fog­lalja el. Az országos magyar dalárda egyesület egy alkalommal pályá­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom