Nyitrai fejfák (Nyitra. Lőwy Antal és Fiai, 1940)

Mednyánszky Alajos

(BÁRÓ) MEDNYÁNSZKY ALAJOS (1784—1844) A Mednyánszky-család egyike a legrégibb szlovákiai főnemes családoknak. Törzsének nyoma már az Árpád-korszakban feltűnik. Mednyánszky Alajos született Překopán (Turčianská-župa) 1784 április 20-án. Iskolai kiképzését a trenčíni középiskolában, aztán a bécsi Theresianumban nyerte, a bratislavai akadémián befejezte. Atyja halála után elvonult nitramegyei (vesele-i) birtokára. A magyar udvari kancelláriánál kezdett szolgálni, de családi viszonyai miatt csakhamar visszalépett házi körébe és teljesen a gazdasági és történelmi tanulmányoknak szentelte magát. Az 1819-iki Tudományos Gyűjteményben felsorolja a nitramegyei írók és írónők latin, német, szlovák és magyar nyelven írt műveit. 1820-ban, Bécsben báró Hoirmayr-ral, az ismert «Taschenbuch für vaterländische Geschichte» című becses folyóirat kiadására egyesült. Tíz évig együtt szerkesztették. Megírta »Malerische Reise auf dem Waagflusse» (Festői utazás a Vágfolyón) című képeskönyvét, melyet Mátray Gábor — Remellay Gusztáv fordított magyarra (1826—1843) és «Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit« (Elbeszélések, mondák é9 legendák a magyar előidőkből, Pest, 1829), megjelent magyarul 1832-ben, Szebeni fordításában. Az 1825-i országgyűlésen a mágnások házában az ellenzékkel harcolt. 1830-ban a helytartó tanácsnál vállalt hivatalt, 1834-ben udvari tanácsos, majd trenčíni főispáni helytartó. 1838-ban ünnepélyesen beiktatták Nitramegye főispánjává. 1836-ban belső titkos tanácsos, ugyanez évben a magyar királyi kamara alelnöke, az országos iskolai bizottság elnöke. 1842-ben királyi főkincstárnok. Mint egyik életrajzírója — Ferenczy J. — feljegyezte, az 1844 június 15-én bevégzett nitrai tisztújítás izgalmai törték meg szívét : 1844 június 17-én hirtelen meghalt a hlohoveci várban. Jedlicska Pál : «Kiskárpáti emlékek» című könyvében olvassuk, hogy Mednyánszky Alajos hamvai a veseléi római katolikus templomban vannak. Első volt Magyarországon, ki a burgonya ültetését terjesztette. Jobbágyait arra kényszerítette, hogy burgonyát ültessenek. Serényen buzgólkodott a himlőoltás körül, ő maga saját kezével több száz gyermeket beoltott. A francia háborúk idején tevékeny tagja és kiküldöttje a nitramegyei közmunka- és élelmezési bizottságnak, alatta épült a trnava-novomestoi országút mai alakjában, akkor kezdték meg a dudvági ásatást, mint vármegyei lecsapoló csatornát. 19